1.-2. Fejezet

 

1.fejezet

Tartsa hidegen!

 

Fordította: Animefan

 

Dove már a második receptjét szorította a mellkasához, ahogy megközelítette a gyógyszertári pultot a Save-Martban. Gyűlölte, ha zavarba ejtő gyógyszert kap. Különösképp olyan gyógyszereket, amiket a köldöke és a térde közötti testrészeire írtak fel.

Már online is próbált rendelni személyes dolgokat. A tamponjai és a betétei egy barna dobozban rejtőzve érkeztek meg a bejárati ajtaja elé. Még csak rá sem kellett néznie a futárra. Dove a függöny mögül kukucskált a lakásában, és várt, amíg elment, mielőtt felvette a csomagot. De a menzesze kiszámíthatatlan volt, ő pedig feledékeny, ezért majdnem minden hónapban meg kellett tennie a menzesz szégyen sétáját. Csokoládét, valami sósat, és egy doboz pletykalapotvitt a kasszához.

Az első húgyúti fertőzéseszőrős kiscicaként csapott le rá. Soha nem kapott húgyúti fertőzést, de mikor pisiléskor sírásban tört ki az égő érzés miatt, időpontot kért a kiválasztott nőgyógyásznál. Dove kiváltotta a receptjét az antibiotikumra a barátságos Save-Mart gyógyszertárban, a személyzet diszkrét hölgyei által vigasztalva. Dove homályosan emlékezett, hogy megjegyzést tett gyógyszerésze hatalmas hasára. Mrs. Pills nagyjából nyolc és fél hónapos terhesnek kell lennie jelenleg.

Amikor Dove azon kapta magát, hogy gombafertőzéssel küzd az erős antibiotikum miatt, tennie kellett még egy kört az orvosához, és felvennie az aktuális receptet. Most, hogy ismét a Save-Mart gyógyszertár elé ért, türelmesen várt. Nem látta Mrs. Pillst. Abból a beszélgetésből, amit az asszisztensek között kihallgatott, most egyszerre volt gyógyszerész és boldog anyukája egy egészséges kislánynak.

Dove nem vette észre az úriembert, aki lila és fehér táskákat pakolt ábécé sorrendben, amíg a férfi észre nem vette őt. Nem volt ideje elfutni a szeme elől a receptjével. Hatalmas termetét és jóképű mosolyát is megvillantotta.

Ó, a fenébe, öljetek meg! Valaki öljön meg! Sokszor.

– Helló. Kiszállítás?

A hangjával simán lehetett volna bemondó valamelyik rádió állomáson. Zöld szemében barátságosság és talán egy kis flört villant. Dove nagyot nyelt, majd bólintott.

A kínos csend után Mr. Fitzwell, ahogy névtábláján állt, a melle közé nyúlt, hogy kivegye a papírt összeszorított kezeiből. Kérdőn felvonta a szemöldökét– valószínűleg a furcsa viselkedése miatt– és kisimította a papírt a laminált pulton. Dove majdnem összecsinálta a nadrágját, amikor olyan hangosan mondta be a gyógyszeréneka nevét, ahogy Mrs. Pills sosem említett volna egy női receptet sem.

– Gynazule?

Bármi, amiben benne van a „gyn”, megüti az emberek fülét. Dove átnézett a válla felett. Egy egész focicsatnyi fiú vett körbe egy nagymama korú hölgyet. Nyilvánvalóan a támogatásukat fejezték ki a nagy tesztoszteron számmal. Dove biztos volt benne, hogy a hölgy gondjai sokkal pusztítóbbak voltak, mint az övéi.

Minden szem Dove-ra szegeződött. Megpróbálta összehúzni magát, és visszafordult Mr. Gyönyörű Hangoskodóhoz.

Dove halkan suttogott:

– Igen, ez az. Köszönöm.

Mr. Fitzwell közelebb hajolt, hogy hallja őt.

– Oké.– Úgy tűnt, hogy tovább akar beszélgetni.– Használta már valaha ezelőtt? Csak mert ez egy kicsit más, mint az átlagos HÜVELY krémed.– A hangja csak úgy áradt, mintha akkor se tudná megállítani, ha próbálná.

Dove egyik kezével a másikba kapaszkodott, hogy támogatást kapjon. Ha nem lett volna a tinédzser húsfal mögötte, elfutott volna. Nem volt benne teljesen biztos, mert a szíve hangosan dörömbölt a fülében, de úgy hitte a támogató fiúk mögötte kuncogtak.

– Nem, én…még nem használtam ezelőtt. – Dove azon tűnődött, vajon beleférne-e a saját tárcájába.

A férfi nyilvánvalóan büszke volt a lenyűgöző tudására a gyógyszerekkel kapcsolatban. Úgy döntött, hogy leleplezi a különbséget a hagyományos gomba elleni krémek és a GYNAZULE között.

– Látja, minden adag egy APPLIKÁTORBAN van. Egy egyedi, mert ragasztót tartalmaz, ami rátapad a HÜVELY FALÁRA, ahelyett, hogy VÉGIG FOLYNA A LÁBADON. Azt hiszem, VAGI-GRAB-nek hívják. De hadd ellenőrizzem. – Mr. Fitzwell figyelmen kívül hagyta a hatalmas tömeget, és kattintgatott a számítógépén.

Ne nézze meg. Jó kibaszott hangosan. NE nézze meg!

Dove úgy gondolta, hogy akár még le is éghet attól a pírtól, amit az arcán érzett. Próbált intelligens lenni. Erős nő szeretett volna lenni, konfettiként dobálni a tampont bárkinek, de ő nem volt az. De megpróbálhatja.

– Ja. Ez az. VAGI-GRAB. Szóval, Ms. Glitch, van kérdése? – Ráemelte az érdeklődő, próbálok-segíteni, szexi szemét az ő vörös, vörös arcára.

Dove hangja halkabb lett, ahogy próbált gondolni valamire– bármire–, amit kérdezne.

– Hm. Illatmentes?

Mr. Fitzwell úgy hunyorgott, mintha azzal akarná feltekerni a hangerejét, hogy összeszűkíti a szemét.

– Nem vagyok benne biztos. Allergiás bármilyen HÜVELY gyógyszerre?

Dove szája azelőtt kezdett beszélni, hogy befoghatta volna.

– Ööö…, nagyon gyengéd szappant használok, mert érzékenyek a … részeim.– A hangja egyre magasabb és magasabb lett.

Mr. Fitzwell olyan profinak tűnt, mint egy agysebész. Őszintén szerette volna, hogy helyes információkat kapjon. Határozottan elfojtott kuncogás volt mögötte. Dove teljesen biztos volt benne, hogy a feneke is elpirult. A vágat magától izzadt, mintha, szupermagas ugródeszkáról készült volna leugrani.

– Oké, Ms. Glitch, GYNAZULE nem egy szappan. Nem fog hatni, ha beteszi, aztán leöblíti a zuhany alatt.– Megveregette a receptet, hogy nyomatékosítsa a szavait.

Oh, Istenem. Rólam beszélünk meztelenül, a zuhany alatt, punci krémmel. Kérlek világ, legyen vége. Ölj meg.

– Tudom, hogy nem szappan. Én csak…Ha olyan illata van…Nem lehet illatos. Virágok, meg ilyesmik. Gyümölcs ízesítésű szappanok… a dolgokat… égeti.

Ahogy Mr. Fitzwell arcára pillantott, azonnal tudta, hogy még soha nem tette be a lábát egy fürdő- és testápoló boltba, nem szerette volna kipróbálni a szórakoztató illatokat. És mentás cukros tusfürdőt sem vett, nem habosította fel az alsó régiókban, amitől úgy érezte volna magát, mintha lávába mártotta volna. Dove keresztbe tette, majd vissza a lábát az emlékre.

Mr. Fitzwell kezdett aggódni.

– Oké, csak figyelmeztettem. Határozottan nem tesz jót gyümölcsöt vagy növényt tenni a genitáliák közelébe. – V alakot csinált a kezével, a saját vagináját tettetve a nadrágja előtt.

Dove eltakarta a szemét, próbálva védekezni, mert most hallotta, amint a beteges idős hölgy a táskájával üti a támogatóit.

Dove motyogása hangosabb lett a szégyentől.

– Nem rakok furcsa dolgokat oda…le. Csak győződjön meg róla, hogy az a krém vagina-illatú. Egyszerűen. A vaginához.– A szemét a pulton tartotta.

Ne mondogasd, hogy ,,vagina”, te üvöltő seggfej!

Az aszisztensek hümmögtek, és képeket nézegettek a számítógépen. Mrs. Pills nyilvánvalóan továbbította a képeit az újszülött kisbabájáról a munkatársainak, épp a megfelelő időben, hogy ne jöjjenek segíteni Dove-nak. Végre, Mr. Fitzwell elkérte a telefonszámát és a születési dátumát.

– Nyugodtan várhat ott, tíz perc alatt előkészítem. Biztos vagyok benne, hogy szörnyen viszket.

Dove elcsoszogott a kemény lila székekhez, és felkapott egy magazint, hogy elrejtőzzön mögötte. A kérdések és útmutatások alapján Mr. Fitzwell nyilvánvalóan Mrs. Pills ideiglenes helyettesítője volt, a szülési szabadság alatt. Dove a magazin felett ránézett. Lenyűgöző volt, és abból, ahogy mosolygott, valószínűleg tudta is. Az álkapcsa olyanmerev, kemény volt, mint egy ír szikla. Az a fajta, ami a képeslapokon van. Az ádámcsutkája, mintha a nyaka erekciója lett volna. Domináns. Feltűrte az inge ujját, így az alkarja feltárult. Vénák és izmok. Dolgozott rajta. Minden fajta szexi, férfias dolgokat csinált. Az asszisztensek a hajukat igazgatták, mikor nem nézett oda, és úgy tettek, mintha a fenekébe csípnének.

Miután a focicsapat gondoskodott az aranyos nagymamáról, Dove egyedül maradt, senki más nem volt a Save-Martban. Mr. Fitzwell átnézett a pult felett, miközben dolgozott, hogy lássa, hogy még ott van-e. Pont mielőtt Dove elfordíthatta volna a tekintetét, látta, ahogy a magazinjára néz, és meglepetten felemeli a szemöldökét. Dove-nak eszébe sem jutott megnézni, melyik magazinnal tesz úgy, mintha olvasna. Csak egy pajzsra volt szüksége, ami mögött elbújhatott. Becsukta, és ránézett a borítóra. A Cosmopolitian egy példánya volt, hatalmas cím rányomva szinte a teljes borítóra:

TEGYE HANGOSABBÁ, KEMÉNYEBBÉ ÉS HOSSZABBÁ ORGAZMUSÁT!

Drove úgy dobta le a magazint, mint egy kígyót, ami megmarta.

Bassza meg! Őrült női magazin!

Dove sírni akart. Ez volt a legrosszabb húsz perc az egész létezése alatt. Minden félig titkosnői termék beszerzése után, szembesült mindennel, amitől igyekezett megvédeni magát. És az észvesztő, csodás gyógyszerész tanúja volt mindennek.

Tudta, hogy a vaginája érzékeny volt a termékekre, és viszketett.

Dove ismét a magazinon töprengett. Azon tűnődött, vajon halálra vághatná-e magát papírral a váróban ülve.

Mr. Fitzwell a nevét hívta.

– Ms. Glinch? A GYNAZULE elkészült.

Megragadta a táskáját, és megállt a pultnál. A férfi mosolygott rá, készen arra, hogy nyélbe üssék a vásárlást.

– Talán egy kis probiotikumot is szeretne hozzá. Kívül és belül is küzdjön a fertőzés ellen.

Dove, csak állt, és bámult rá. Ritkán lett dühös, és természetesen nem a férfival való beszélgetés miatt a női termékekről, de elege lett.

– Figyeljen, Mr. Fitzwell!– Lecsapta a táskáját a pultra, pont előtte, a férfi pislogott a meglepetéstől. – Jövőre nézvést, ha egy hölgy ilyen receptet ad önnek… – A gyűrött zacskóra mutatott, amit a kezében tartott. – Menjen egy asszisztensért, aki foglalkozik vele. Senki sem akar hüvelyfalakról beszélni– utánozta a korábbi V alakú mozdulatát– egy pasival!

Dove kiengedett egy elégedett sóhajt.

Megmondtam neki. Jó vagyok.

Nem számított a fájó arckifejezésére, és csüggedt bólogatására. A hangos hangja végre csendes volt.

– Természetesen, hölgyem. Nagyon sajnálom.

Intett, hogy írja alá a képernyőt előtte, hogy elfogadta a receptet. Gyűlölte a kifejezést az arcán– mintha egy kiskutya lett volna, amibe épp belerúgott. Kivette a zacskót a kezéből, óvatosan, hogy ne érintse a gyönyörű hosszú ujjait. Nem tudta otthagyni elkeseredve és letörve.

– Minden rendben. Túlreagáltam. Gonosz leszek, mikor zavarban vagyok.

Ahelyett, hogy segített volna, a férfi megrázta a fejét, és a szemét forgatta.

– Szép munka, Fitzwell. Éld az álmodat, te nagy bolond.– Végighúzta a kezét tökéletes haján. Magában beszélt.

Dove beharapta az ajkát, a férfi ezt a szünetet arra használta, hogy még jobban megmagyarázza.

– Ez az első napom gyógyszerészként. Csak nagyon alapos akartam lenni, és biztosítani, hogy komfortos a gyógyszerrel. Jó munkát végeztem vele, mi?

Mérges volt rá, de most együttérzett vele. Ez volt az álma, és valószínűleg ő volt a legrosszabb vásárló kezdésnek.

Dove rámosolygott.

– Minden rendben, Mr. Fitzwell. Azt hiszem, remek gyógyszerész lesz.

Kétkedve nézett rá.

– Nem, tényleg az lesz. – Kinyújtotta a kezét, megpaskolta a férfiét, hogy nyomatékosítsa üzenetét.

Mindketten érezték a szikrát– egy valódi, kék, pattanó szikrát. Dove gyapjúkabátja a gyógyszertári szőnyeggel kombinálva, egy sétáló elektromos készülékké változtatta őt. Mindketten elhúzták kezüket az érintéstől, ujjaikat rázva.

– Fenébe!– Mr. Fitzwell pár lépést távolodott a pulttól és tőle.

Dove nevetett, világos volt, hogy itt semmi sem fog jól elsülni.

– Hát, azt hiszem, visszahozott. Remélem hamarosan jobban lesz, Ms. Glitch.– Mosolygott a nő nevetésén. Legalább mindketten egy kis nevetéssel zárják ezt a tapasztalatot. A fogai hófehérek és egyenesek voltak, és volt egy kis gödröcskéje. A méhe elájult.

– Hívj Dove-nak. Már úgyis annyit tudsz rólam.– Nyújtotta ki a kezét hivatalosan.

Egy nagy mosolyt villantott rá, és élete legkínosabb kézrázásában volt része. Mutatóujjával megérintette a tenyerét. Amikor nem volt sokk, megpöccintette az ujját, hogy megszabaduljon minden maradék elektromosságtól.

– Jaj!– Összerándult. A férfi böködő ujjától összerándultak az ujjai.

– Bocsi, bocsi. Összezavarom a dolgokat, de egyszerűen utálom a sokkot. – Végre megragadta a kezét, de ez még azelőtt volt, hogy teljesen kinyithatta volna az ujjait, így végül a karmait rázta meg.

– Johnson vagyok. Köszönöm, hogy az első vevőm voltál, és hogy betörtél.

Már épp el akarta engedni a kezét, mikor kettejük közé ejtette a táskáját. Mindketten érte nyúltak, és összeütötték a fejüket, mind két részeg szumó birkózó.

– Fenébe! – Dove hátratántorodott.

Johnson a fejére tette a kezét, összerándult a fájdalomtól. Az asszisztensek próbálták abbahagyni a kuncogást, de elvesztették a küzdelmet. Dove felkapta a táskáját, és elhátrált a katasztrofális tranzakciótól.

– Hát, Johnson, lehet, hogy semmire sem fogok emlékezni ez után az ütés után, de a fejem sosem foga elfelejteni, hogy ledöngöltél.

Ó, szent pisi vánkos. Most épp azt mondtam, hogy ledöngölt. Mint „szex” döngölés.

Johnson benyúlt a kis gyógyszertári hűtőszekrénybe, és kivette az első üveget, ami a kezébe akadt. Rányomta az enyhe zúzódásra a homlokán.

Az irányába integetett, és elmulasztotta verbális álpanaszkodását, mert épp a sajátja közepén volt, mikor azt kiabálta:– Szeretek magam után jelet hagyni, ha belefutok emberekbe!– a túl hangos hangján.

Dove órákig mosolygott az utolsó képtől, ahogy látta. A homlokához elsősegélyként egy üveget szorított, amin tisztán kivehető volt: Végbélkúp! Tartsa hidegen!

 

 

1.fejezet

Találd ki, a francba!

 

Fordította: Animefan

 

 

Dove napokkal a Mr. Johnson Hangos McSzexi Fitzwell-lel történt eset után sem tudta megállni, hogy tetőtől talpig elpiruljon. Szerencsére a húgyúti fertőzése megszűnt a gyógyszerekkel. Képes volt normálisan élni az életét, és imádkozott, hogy a legkényesebb testrészei betegségmentesek legyenek, amíg Mrs. Pills visszajön a szülési szabadságról. Dove ismét elpirult saját női részeire gondolva.

Vissza a normálishoz. Hivatalosan, papíron, Dove jegykezelőként dolgozott a helyi park gyermek körhintájánál. Ugyanakkor egyetemre járt, hogy legyen valaki, de még nem döntötte el, milyen területen. Amint eldöntötte, hogy biztosan mi akart lenni, meggondolta magát, vagy megbukott egy teszten. A döntés magabiztosságot jelentett, és azt nem árulták az utcasarkon. Ez már a második éve végzősként, és már eltervezte a harmadik évet is a másik kettő után. Időnként a tanácsadója találkozót rendelt el neki. Ms. Jorish szabadon lengedező ruhákba öltözött, és ő készítette a saját ékszereit. Dove biztos volt benne, hogy Ms. Jorishon egy vödör parfüm volt, így próbálva elfedni a füstöt, ami auraként lengte körül. Az aznapi korábbi találkozójuk szomorú volt.

– Dover, gyere be, kedvesem. Örülök, hogy látlak. Kérlek foglalj helyet. – Ms. Jorish egy mély babzsákba nyomta Dove-ot.

– Dove – próbálta motyogva kijavítani.– Dove. De csak egy szótag.

Ms. Jorish levette a mindig rajta lévő napszemüvegét, hogy megajándékozza Dove-ot egy kemény nézéssel.

– Kedvesem, el kell helyeznem téged. Le kell rögzítenünk. Te egy négyzet alakú szög vagy, amit hamarosan egy kör alakú lyukba verek bele.

Gondtalan hozzáállása ellenére Ms. Jorish szerette látni a tanítványait lediplomázni. Dove aktája koszosnak és megviseltnek tűnt.

– Beszéljünk az újságírásról, Dover. Utánanéztél? Hány kredited van vissza? – Ms. Jorish belezuhant a másik babzsákba. A haja a feje körül szállt, mintha valaki bekapcsolt volna egy nagy teljesítményű lombfúvót.

Dove körbenézett az irodában, azt kívánva, bárcsak ne kellene válaszolnia.

– Öö, elég jól ment, de orálisan megbuktam …

Egy kellemetlen gáz buborékot érzett a nyelőcsövében, és Dove átkozta magát, amiért szereti a szódát. Általában próbált keresni egy csendes helyet, hogy megszabaduljon az egészségtelen függősége következményeit. De nem ma. Dove összeszorította a száját, bezárva az ördögi böfögést. Ms. Jorish várt, de mikor nyilvánvaló lett, hogy Dove nem fogja folytatni a gondolatmenetét, a tanácsadó elkalandozott a témától.

– Orálisan? A szexről beszélünk, Dover? Az orális szex az szex. Mondok én valamit, manapság sok gyerek megszívja az orállal. Nem gondolnak a következményekre. Nem minden pénisz tiszta. És ha túl elfoglalt vagy szex miatt, nem tudsz a munkádra koncentrálni. Isten tudja milyen fajta nemi betegséget lélegzel be.

Dove szeme könnybe lábadt, ahogy a böfögés egyre fájdalmasabbá vált a torkában. A pír felkúszott rajta, foltos volt és nyilvánvaló.

Kérlek, kérlek, ne beszéljen a szexről. Ó, Istenem, állítsd meg a beszélgetést.

Ha kinyitná a száját, az iszonyatos böfögést jelentene, szóval Dove csak ült. Ms. Jorish nyilvánvalóan a promiszkuitás beismerésének vette a pirulást.

– A hormonok megőrjítenek, Dover. Semmi másra nem gondolsz, csak a vaginádra. – Ms. Jorish mély, élénk hangon utánzott. – Még! Még!

Dove szeme kikerekedett. Eszébe jutott Ms. Jorish irodájának vékony ajtaja.

Add, hogy üres legyen a folyosó.

Ms. Jorish körzött a fejével, majd visszaváltott a rendes hangjára.

– Mondd csak, Dover, van valami új hobbid? Van bármi, amit az orálon kívül csinálsz? – Előrehajolt a babzsákjában, hangosan összenyomva azt a feneke körül.

Túl sok idő telt el ahhoz, hogy kijavítsa a szexről. Azt akarta mondani, hogyszóbelifelelet! Rosszul sikerült a szóbeli felelet!

Dove megpróbált anélkül beszélni, hogy megmozdította volna a száját.

– Megtanultam kötni néhány sálat. Valami mintával.

Biztonságban tartotta a kemény böfögést a torka hátsó részén, Dove örült, hogy átadta gondolatait.

Ms. Jorish ült egy pár percig, majd az ujjaival az ajkához kapott.

– Megvan, Dover!

Fel lett spanolva, és túl gyorsan próbált felállni. A babzsák szilárdan tartotta a nő fenekét, és Dove-nak végig kellett néznie a bizarr mutatványt, ahogy Ms. Jorish mászik és a padlóra esik egy kicsit, mielőtt az asztalát használva talpra állt. Visszatért a beszélgetéshez, mintha a mutatvány meg sem történt volna.

– Te – mutatott Dove két szeme közé – tökéletes vagy arra a munkára, amire gondoltam. Néha még magamat is lenyűgözöm, tényleg.

Ms. Jorish kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse Dove-ot.

Ahelyett, hogy segített volna neki, csak még lehetetlenebbé tette kirángatni a fenekét a babzsák szorításából.Végül szemtől szembe kerültek.

– Dover, a bátyám felügyelő egy házban Middletown büntetés-végrehajtási intézményben. – A tanácsadó feltartotta a kezét, és egy négyzetet csinált az ujjaival. – Művészeti és kézműves igazgatóként látlak ott. A fogvatartottaknak. Az orál iránti szeretetét egyesítjük a kötéssel! – Felemelte a kezeit, saját zsenialitása elismeréseként.

Dove ki akarta pukkantani, vagy legalábbis ellenkezni ennek a nőnek a szörnyű új terve ellen az életével kapcsolatban, de Ms. Jorish oda volt az ötletéért.

Kitolta Dove-ot az ajtón.

– Ne aggódj, kedvesem. Elküldöm az adataidat még ma este neki. Ez tökéletes lesz. – Mielőtt becsukta volna az ajtót egyenesen Dove arcába, próbálta egy kicsit vigasztalni. – Ne aggódj, Dover. Nem mesélek neki a felláció iránti rajongásodról. Csak mondj nemet a pénisznek egy kis időre, ha tudsz!

A nő hangja terjedt és visszhangzott a folyosón.

Dove megköszönte a szerencsecsillagának, hogy a folyosó üres volt, ahogy imádkozott érte. Nekidőlt Ms. Jorish ajtajának, és végül elengedte a böfögést, amit eddig benntartott. Szuper volt, és aggodalmaskodva eltakarta a száját, hátha a tanácsadó kinyitja az ajtót a zajra. Ahogy elsietett a testi reakció bűncselekmény helyszínéről, befordult az épület előcsarnokába. Megállt harminc másik diák előtt, akik némán nézték lefelé néző kutya pózukból.

A férfiak a jógaórán rámosolyogtak, miközben a nők undorral rázták a fejüket.

Dove átgondolta, mik voltak azok a szavak, amiket biztosan hallottak Ms. Jorishtól egy perccel ezelőtt. És Dove hangos böfögését. Eltakarta a száját, és próbált bocsánatot kérni.

– Sajnálom…, hogy élek. Én…most...megyek.

Később megtudta, hogy abban a gimnáziumban, ahol általában a jógaórákat tartották, felújították a padlót. Az előcsarnokban kellett tartani a találkozókat, Ms. Jorish irodája mellett, legalább egy hónapig. És csendes anyaszomorítók voltak.

Egy izgatott gyerek rángatta vissza Dove-ot a valóságba, a körhintás állásához. Egyik kezével az orrát fogta, a másikban egy vörös jegyet tartott. Óvatosan elvette a kezéből, próbálva elkerülni a taknyot, és félbe tépte. A gyerekek jegyének széttépése mellett, a másik dolga az volt, hogy ellenőrizze, bekötötték-e magukat a gyerekek a lovakon.

Csodálatos munkának hangzott, amikor jelentkezett. Imádott a szabadban lenni, és a park nagyon szép volt. A különc öregembernek, akié akörhinta volt, tetszett a jegyszedő ötlete, de a körhintának nem igazán volt szüksége rá. Az anyukák és apukák vették meg a jegyeket alig tíz lépésnyire attól a helytől, ahol Dove állt, és könnyen becsatolhatták a saját gyerekeiket.

A boldog gyerekek gyakran kiabáltak, és rugdostak, amikor eljött az ideje, hogy leszálljanak a körhintáról. Tökélyre fejlesztette a duci ujjacskák lefejtését az arany rúdról, ami megakadályozta a lovakat, hogy szabadon elfuthassanak. Szerencsétlenségére sokszor kellett letisztítania a lovak farkát és a bonyolult nyerget, amikor felrobbant egy teli pelenka egy izgatott hadonászás után.

Gyakran kapta azon magát, hogy jó sok időt tölt semmittevéssel. A tulajdonos nem bánta, mikor elővette a telefonját, hogy tweeteljen. Tévesen azt feltételezte, hogy Dove az iskolai feladatain dolgozik az ,,újfajta apró billentyűzetén”. Nem zavartatta magát azzal, hogy kijavítsa, mert a Twitteren ő egy teljesen más személy volt.

Dove imádta látni a szexi ikonját a kijelzőn. Leginkább mellekből állt. A Twitteren sohasem böfögött, vagy motyogott, vagy viszketett a vaginája.

Ő volt @Lotsa_Szexvámpír. És elmés volt a Twitteren. Több mint négyszáz követője volt, akik visszafojtott lélegzettel figyelték a tweetjeit. Lotsa fájdalmasan szexi helyzetekben találta magát a kitalált életében, és gyakran tweetelt róla. Dove adott nekik egy kis tweetet, csak hogy izgalomba hozza őket.

 

Lotsa Szexvámpír (@Lotsa_Szexvámpír):

Épp lassan nyalok egy jégkockát az áttetsző, fehér teddymben.

 

140 Karakternyi fantasztikusság, minden egyes átkozott alkalommal. Boldogan lapozgatta a hozzászólásokat, ahogy a követők megnyitották.

 

Szexiapuci3_6 (@Szexiapuci3):

@Lotsa_Szexvámpír: mesélj még, Lotsa!

 

Egyik a másik után emlékeztette, hogy számít, és tetszett neki. Ránézett az órájára a mobilján, és bezárta a körhintát az ebédszünetére. Intett Marge-nak, a jegyárusnak, aki elmélyült Debra Anastasia egyik bugyiszaggató romantikus könyvében, és teljesen figyelmen kívül hagyta Dove-ot.

Dove talált egy ülést, kilátással a tavacskára, és elővett egy joghurtot a hatalmas, monogramos táskájából. Gyűlölte, hogy ilyen nagy volt, de az aranyos, lime-zöld ebédes zacskója otthon volt, hogy kiszellőzzön. Az ecetes uborka zacskóka kiszakadt a múlt héten, és fogalma sem volt, hogy hogyan tisztítsa ki.

Nem minden nap kell uborka szagot árasztani.

A nagy, sötétkék darab elég nagy volt ahhoz, hogy minden köret elférjen benne egy nagy családi összejövetelhez.

Éppen egy nagy kanál vaníliás joghurtot vett a szájába, amikor érezte, hogy a pad rosszallóan nyikorog, jelezve, hogy valaki más is leült.A bal válla felé nézett, és majdnem kiköpte a falatot, ami a szájában volt. Az arca olyan volt, akár egy mókusé, ahogy rápillantott a hangos, gyönyörű, átmeneti gyógyszerészére.

Rámosolygott, és felkiáltott.

– GYNAZULE!

Úgy ütötte meg a hátát, mintha régi barátok lennének, és Dove-nak dolgoznia kellett azon, hogy a szájában tartsa a joghurtot.

– Joghurtot eszel? Az jót tesz a VAGINÁD egészségének. Jó baktériumok, meg minden. – Úgy tűnt, hogy megrovásnak vette stresszes pillantását, és grimaszolt. – Sajnálom. Vagina egészség – suttogta színpadiasan, reagálva a gyógyszertári kiakadására.

A nő eléggé felépült a sokkból, és éppen nyelni akart, amikor Johnson úgy döntött, hogy elkezd aggodalmaskodni.

– Hányni fogsz? – nézett mélyen a szemébe.

A férfi gyönyörű.

Hevesen megrázta a fejét.

Csak nyeld le, te seggfej.

– Fuldokolsz? Ó, Istenem!– Johnson gyorsan akcióba lépett.

Felugrott, és megáll előtte.

– Megtanítottak minket erre. Maradj nyugodt! Ismerem a Heimlichet.

Ha Dove tudott volna sikítani, megtette volna, helyette egy petyhüdt rongybaba lett, ahogy Johnson felrángatta ülő helyzetből. Próbálta leinteni, és elmondani neki a szemeivel, hogy csak adjon neki egy kibaszott másodpercet, hogy nyeljen. De ő elfoglalta a pozícióját mögötte, és véletlenül megragadta a melleit, miközben a kezeit a bordája alá tette.

Hallotta a fülében a zavarban lévő, de határozott hangját.

– Sajnálom az előbbit. Tarts ki, Gynazule.

Kivételesen erőteljes volt, és a Heimlich okkal működik. Dove kénytelen volt kiköpni a joghurtját a stadion méretű ebéd zsákjára. Kocogók és babakocsit tologató anyák kis csoportja megállt a nyakukat nyújtogatva a kíváncsiságtól, hogy nézze a küzdelmet.

Még mindig rázogatta, mielőtt rákiabálhatott volna:

– Tegyél le! Ettem! Nem fuldokoltam! Bassza meg!

Johnson letette és megfordította.

– Légutak, jó. Légzés, jó. Keringés, jó. – Figyelmen kívül hagyta a tömeget, és az arcára fókuszált. – Jól vagy?

Dove megtörölte a száját, és megcsapkodta a combját.

– Igen. Nyeltem a joghurtot. Nem fuldokoltam. És a nevem Dove, nem GYNAZULE.

Johnsont fejbe kólintotta a felismerés, és undorodva nézett magára.

– Ember, egyszerűen semmit sem értek meg. Úgy sajnálom, Dove.

A nő felsóhajtott, és a bámészkodókhoz fordult.

– Menjenek tovább. Nem láttak még egy lányt joghurtot köpni? – Dühösen rájuk mutatott. – Hacsak nem szeretnének segíteni feltakarítani.

A tömeg elkezdett feloszlani. Páran nevettek, mások undorodva néztek. Johnson elővett egy zsebkendőt a zsebéből, és elindult a zsákja felé. Minden szándéka volt, hogy a puccos ruhával takarítsa fel a köpés maradványait.

– Nem, Fitzwell. Állj!– Megragadta a zacskót, és bedobta a közelben lévő szemetesbe. – Ezeket a dolgokat lehetetlen letisztogatni.

A férfi zsebre vágta a kezét. Imádnivaló volt a labor köpenye nélkül. Tökéletesen pliszírozott nadrágja és nyakkendője nyilvánvalóan drága volt. A nő lerogyott a szomszédos padra, és a kezébe temette az arcát. Érezte, hogy leült mellé.

Szuper hangos hangja halkabb lett, ahogy ismét próbált bocsánatot kérni.

– Miért csinálom a leghülyébb dolgokat körülötted?

A férfi iránti frusztrációja a csúcsra jutott, és úgy döntött, hogy kiereszti a mérgét.

– Tudod, miért? Mert egy kudarcmágnesvagyok. A munkám? Jegyeket szedek be a szaros kölyköktől. A karrierem? A tanácsadóm szerint szopnom kellene a börtönben, miközben kötni tanítom őket. Folyton a rossz helyen vagyok, a rossz dolgot teszem, a francos rossz időben. Szívás embernek lenni.

Megkockáztatott egy pillantást a jóképű arcára. A férfi a horizontra hunyorgott, a nap szőke csíkokat festett a hajába. Úgy nézett ki, mintha mondana valamit, hogy könnyítsen az elméjén. Ehelyett:

– Tényleg úgy gondolom, hogy kötőtűket vinni a börtönbe rossz ötlet.

Elfordult, hogy komolyan nézzen rá.

– Ó, a francba. Én nem tanítok börtönben! – Toppantott egyet, amitől kis porfelhő szállt fel a cipője körül.

A férfi rátette a kezét az övére.

– Hé, Dove, vicceltem.

Így volt. Mosolygott a nőre a rossz munkája ellenére. Mosolygott rá, bár tudta, hogy problémái vannak a vaginájával.

– Jó. Mert a szart is kivertem volna belőled, ha nem így lett volna. – Hagyta, hogy fogja a kezét, élvezve egy igazi, nem Twitter ember figyelmét.

Ők ketten csendben ültek a padon, és Dove-nak ez tetszett. Ha tökéletesen mozdulatlanul ül, nem tudja elrontani a pillanatot. Úgy tűnt, a férfi érezte a változást, ahogy két mókust néztek maguk előtt.

A mókusok imádnivalók voltak, és bátrak, közel ugrottak Dove-hoz és Johnsonhoz – talán mert mozdulatlanok voltak.

Dove szerette volna kommentálni az előttük zajló Disney jelenetet, de a szavait a nyelve hegyén tartotta, nem akarta elrontani a csendet. A két mókus egymás mellé ült, egymás tükörképei voltak, a mancsukban lévő makkot rágcsálták. Bolyhos arcukkal és az édes, fekete szemükkel emlékeztették rá Dove-ot, miért is szereti a parkokat. Mellette Johnson elégedetten sóhajtott.

A hím mókus elejtette a dióját, és gyorsan a nőstény mókus mögé ugrott.

Ó, édes Istenem! Ne csináld. Te kis kanos barom!

A hím mókus nem olvasott Dove elméjében, és elkezdett rámászni a nőstényre.

Dove hallotta Johnson undorodó nyögését, ahogy a hím elkezdte a párosodás mozdulatait. A nő megrázta a fejét.

Kibaszott alakok.

A Dove és a jóképű férfi közötti gyengéd új érzéseket elrontotta a szőrös rágcsálók obszcén látványa.