9.-10. Fejezet

 

9. fejezet

Lotsa randija

 

Fordította: Calliope

 

Dove élve ébredt, ami meglepő volt. Biztos volt benne, hogy álmában hal meg a pániktól.

A férfi Vámpírral akar randizni, nem veled, puncikám.

A benne futó párbeszéd, a puszta aggodalom és a leküzdhetetlen akadályok remegésre késztették a térdeit. Este nyolcig van ideje, hogy mindent rendbe tegyen, vagy lemondja a randit.

Lemondani a randit volt a legészszerűbb dolog. Ez volt az, amit minden szexhamisító tehetett volna. A gatyarotyogtatás, a mókusszex, farokgyűrű dobálása után, még mindig elég hülye volt ahhoz, hogy azt higgye, hogy van esélye arra, hogy kívánatos nő legyen.

Egy seggfej vagyok.

Steve-hez beszélt, aki úgy bámult rá, mintha egy kismadár lenne, aki a fészek szélén tántorog.

– Rendben. Csak annyit kell tennem, hogy a fényeket nagyon-nagyon halványan tartom. Ha elég sminket teszek fel, és egy mellesebb melltartót és sok-sok göndörítés… akkor tudok… szexi lenni. Nagyon is. – Dove vett egy remegő lélegzetet.

Steve ajkai féloldalasan felemelkedtek. Kiválóan utánozva Elvist.

– Huh. Mégiscsak van tehetséged. – Dove szinte kényszerítve érezte magát, hogy megsimogassa. Úgy ült a macska a konyha pultján, mintha soha nem is lett volna. A nő rámosolygott a macska vicces kis arcára és a nagy, örökké nyitott szemgolyóira.

– Látod, ez egy jó nap. Majdnem aranyos vagy.

Dove félrebillentette a fejét, és azon tűnődött, hogy van-e ideje elővenni a fényképezőjét. El tudta képzelni Steve macskát egy gonoszul elírt felirattal a képe alatt az Interneten.

Még magasabbra görbítette a macska az ajkát.

Aaannyira aranyos. Óóó.

Steve C-alakba görbítette a testét, és tapadókorongként az ánuszát a nő pultjára tette.

Ne. Nem. Fúj. Hagyd abba.

Ajka másik oldalát is felgörbítette, és úgy nézett ki, mint amit egy cicás mosolynak lehetne leírni, és végighúzta a segglyukát a felületen. A fenekét a pultjához törölgette.

– Igen. Ez nem a legjobb ómen. – Dove felkapta az antibakteriális sprayt, és meg kellett erőltetnie magát, hogy nehogy a macska ijesztő szőrös arcába fújja. – Nem is tudtam, hogy a macskák csinálnak ilyet. Uhhh.

Dove azt sem tudta, hol kezdje. Kéne vacsorát adnia, természetesen. Shannonnak valószínűleg van egy szett fűzője a Lady Gaga-mániás korszakából. Dove letrappolt a lépcsőn, hogy megnézze, hogy a jó rúzsa még a kesztyűtartóban van-e.

Duke ajtaja előtt kisebb tömeg gyűlt össze. Shannon, Flower és Mr. és Mrs. Anastasia mindannyian Duke horror barlangjába kémleltek be. Mindannyiuknak mesélte Dove punci támadását Johnson exbarátnője ellen. Amikor szembe fordultak a nővel, a férfi akkor ért oda, ahol már nem tudott beszélni a saját nevetésétől.

A szemlélődők térdcsapkodó, hülyén hangzó kakofóniába kezdtek – kivéve Flowert, aki valószínűleg minden hangot megfontolt. Ő csendesen nevetett, és az arca úgy nézett ki, mint egy fagyott Han Solo, ahogy próbált csendben maradni. A folyosóról Dove láthatta, hogy Duke a fagyott pornó tévéje előtt áll. Furcsa mód el tudott nézni mellette anélkül, hogy érzékelte volna az egyértelmű körvonalakat. Duke rámutatott Dove-ra és újra nevetett.

– Mindegy, haver. Te tettél cicát a gatyádba. A péniszed valószínűleg veszett. – Dove el akart menni a hülyék mellett, de ők csak szórták a jókedvüket. Mr. Anastasia elkezdte fenekelni Debra Anastasiát élvezetből.

Duke kiküzdötte magát, hogy Dove elé kerüljön. A nő azt kívánta, bárcsak ne tette volna.

– Hogy tetszik a házi készítésű farok elsősegélyem Punci Törlő? – Duke elkezdett forogni.

Az egész csomag fantasztikus volt, és egy kicsit sok vizuálisan. Dove részletenként fogadta be, így az agya nem omlott össze a furcsaságoktól. Dove a férfi arcát bámulta. A szakáll eltűnt, és sokkal fiatalabbnak tűnt. Jókora zúzódása volt az újonnan tiszta állkapcsán ott, ahol a tetovált jumbó méretű férfi megütötte.

A mellkasa csupasz volt, kivéve egy pár nadrágtartót, és a férfi úgy akasztotta a hüvelykujját beléjük, mint egy farmer. Érezte a nő, hogy a gyomra felfordul, ahogy a tekintete egyre lejjebb ment. A nadrágtartók egy óriási nagymama bugyit tartottak fenn, és nagyjából egy tekercs papírtörlő volt belegyömöszölve előre, a nemiszervek sebeinek kötszerként szolgálva.

Vastag, fekete, gyapjú zoknija volt az utolsó simítás.

Debra Anastasia abbahagyta a hajlongást Mr. Anastasia illetlen nyilvános fenekelése miatt. – Kölcsönadtam neki a menstruációs alsómat. Nincs rá többé szükségem. – Nem részletezte, és Dove hálás volt ezért.

Az egyetlen reakciója a színlelt bombázóra egy szemöldök felhúzás volt. A nő teljesen rossz méret volt a bugyihoz, amit Duke viselt.

Debra Anastasia bólintott, és szégyenlősen mosolygott. – A melegítőnadrágom felett szoktam őket viselni.

– Kurvára dögös volt – morogta Mr. Anastasia a nő irányába.

Dove egyik különcről a másikra nézett. Csak a rúzsát akarta, és most tíz évnyi rémálomhoz elegendő vizuális és mentális képet kapott.

Úgy döntött, hogy nem vesz tudomást az egészről, és Duke-hoz kezdett beszélni. – Haver, megborotválkoztál. Szép. Akarod, hogy felpattintsam a helyzetedet?

Reménykedett benne, hogy az imádnivaló cica által ejtett mini-piercingek miatt meggondolja majd magát az alkujukkal kapcsolatban.

– Ma nem. Túl sok a szivárgás. De a pokolba is, az alku megköttetett. Mire készülsz?

A rúzsa még soha az életben nem tűnt ilyen távolinak. A nő megrázta a fejét. Semmit nem tudna mondani itt a szarháziak szentségében, ami meglepő lenne.

– Van egy vakrandim nyolckor. Másmilyen, szexi embernek kell lennem addigra. Az egyetlen tervem, amim van az az erős rúzs.

Debra Anastasia lebiggyesztette az ajkát, és közelebb csúszott Dove-hoz: – Ó, majd én megcsinálom az arcod, édesem. Olyan vonzóvá és mássá tudlak tenni.

Flower elpazarolta néhány értékes szavát. – Én csinálok vacsorát.

– Szükséged lesz ruhára. Kiteszem az Adam Labert cuccaimat. Már nem vagyok annyira oda érte. – Shannon meglepettnek tűnt, hogy egyik megszállottságból a másikba ugrik.

Az összeesküvők arcát nézve, Dove-nak el kellett döntenie, hogy bízzon-e a vidám bolondok bandájában.

Nyolc órakor, vagy egyáltalán nem. Bassza meg!

– Nézz rám. Shannon, a Lady Gaga fázis felé hajlok. – Dove a szempilláján keresztül nézte, ahogy mindenki együttműködik, hogy ő valaki mássá váljon. Dove-ot olyan ijesztően hangzó szavak vették körül, mint a „vad haj” és „test csillám”.

Hamarosan mindenki szétszéledt, kivéve Duke-ot az óriási női alsóneműjében.

– Nos, Gagyi, mit gondolsz milyen jól fog menni ez a vakrandi? – Duke megigazította a hatalmas papírtörlő kipárnázását.

Vámpír megteszi; Dove biztos volt benne.

– Akár végig is mehet. Lehet, hogy végig kell csinálnom… az egészet.” Dove próbálta magasan tartani a fejét.

A férfi végignézett rajta fel és le, aztán bólintott. – Szóval mire rázod a farok kesztyűd? Leszállópálya? Szív alak? A kedvencem a villám forma.

Dove úgy bámult a férfire, mintha egy absztrakt műalkotás lenne, egész addig, míg meg nem értette, hogy mire is célzott. – Ó. Ó! A fanszőrzetem? Tudni akarod milyen formában van?

Duke vonogatta a szemöldökét. Őrült öltözete ellenére, eléggé jóképű volt a Muppet arcszőrzet nélkül.

– Nem csinálok semmit. Kellene? – Dove egyik kezét az ölére tette.

– Teljes szőrmében rázod? Szőrme bikini? Egy ziháló gnú? Nos, én leszek a te kibaszott Szőrős Összeesküvőd[1]. Várj. – Duke körbe kacsázott az ő saját készítésű őrültségében, és visszatért gyorsan egy tubus valami krémmel. – Ez itt? Ezt használtam az arcomon. Hét perc és csúszós voltam, mint a mellbimbó az olajban.

Duke eljátszotta, ahogy egy hatalmas marékkal spriccel a tenyerébe. – Csak legyél meztelen, tedd a tenyeredbe, és kibaszottul dörzsöld be. – Dörzsölte magát újra és újra.

– Duke! Hagyd abba! – Dove megforgatta a szemeit, amikor a férfi rajta kuncogott.

– Csak biztos akartam lenni abban, hogy figyelsz. Tovább léptem és a golyóimat és a seggemet is megcsináltam. – Duke mély térdhajlításba kezdett.

Kérlek ne mond el miért.

– Reméltem, hogy csökkenthetem a szarással töltött időmet az ellenállás csökkentésével meg ilyesmik.

Dove bedugta a fülébe az ujjait és énekelni kezdett: – La, la, la.

Duke közelebb lépett, és kiabálta a többit. – A zacsim olyan, mint a friss mozzarella golyók! – Odadobta a nőnek a krémet, és Dove gyorsan elkapta a tubust. – Komolyan ribanc, ne csinálj a férfinak dzsungel arcot. Elvégre 2015 van.

Duke véget vetett a beszélgetésnek azzal, hogy vissza kacsázott a nyitott ajtaján.

Dove a lakóházban állt, és keringtek körülötte erők. Debra Anastasia a szépítkezését készítette elő, Shannon a kurvás ruhákat, és Isten tudja mit tart megfelelő vacsorának egy randira Flower.

Oké. Szükségem van egy akció tervre.

Dove visszabattyogott az emeletre, hagyva a kedvenc rúzsát elolvadni az autója kesztyűtartójában. Steve a lépése közepén fagyott le a szőnyegen, amikor Dove kinyitotta az ajtót. Úgy érezte, mintha egy betörőt kapott volna rajta. Becsukta az ajtót és talált egy sárga táblát, és felírta rá a szükséges hozzávalókat, hogy Vámpírré váljon:

1.    szőrtelen punci

2.    hegyes mellek

3.    göndör haj

4.    más hang

5.    sok gyertya

6.    Steve-et az előszobába tenni egy zseblámpával.

Nevetségesen sok dolgot kellett megcsinálnia. Az egyik dolog, amiben biztos volt, hogy tegye Steve macskát a szekrénybe. Imádta bámulni a zseblámpákat. Dove-nak fogalma sem volt miért, de már párszor lemerítette az elemeket, hogy ne támadja tovább a paplan alatt mozgó dolgokat.

Duke csúszós melltartó krémjét a fürdőszobába rakta és elment megkeresni Anastasiáék lakását. Az ajtó tárva nyitva volt, ahogy az ötödik emeletre ért, ezért tétován bekopogott. Debra Anastasia botorkált ki a hálószobából, visszatuszkolva melleit a melltartójába. Mr. Anastasia nem volt sehol.

Dove megalázott volt. – Rosszkor jöttem?

Debra Anastasia felhúzta az ajkait, amit ő bizonyára úgy gondolt, hogy szexi puszi arcnak látszik.

– Nem… ez egy nagyszerű… idő. – Intett Dove-nak, hogy üljön le a heverőre. Dove leült, mert hol a fenébe tudott volna más emberré válni? Észrevette, hogy az egész lakás csak heverőkkel és hatalmas tál szőlővelvolt bútorozva.

Debra Anastasia úgy viselkedett, mint aki tudja, hogy mit csinál. Krémek, púderek és szempillaspirállal bekent fémeszközök burkolták az arcát. Úgy tűnt, mintha órákig tartana. Dove hallotta, ahogy Mr. Anastasia a másik szobából nyög. Nem sokkal azután, hogy a férfi azt kiáltotta – Nyalka Bütykök! –, elhatározta, hogy meg sem próbál csevegni, vagy empatikus megjegyzéseket tenni a nő szőrtelen férjével kapcsolatban, miközben Debra Anastasia Dove tincseit tekerte ősi Velcro hajcsavarókba.

Hamarosan, kivezették Dove-ot az ajtón anélkül a remény nélkül, hogy tükörbe nézhetne. Mr. Anastasia még időben megjelent, hogy a nappali falához támaszkodva pózolhasson. Fájdalmas arcot vágott, és hamarosan a hasizmai jobban kirajzolódtak. Mintha az izmok megfeszítése az ő felszólítására történtek volna, Debra Anastasia odabicegett a férfihez a piros magassarkújában. Elrendezkedtek egymás körül és megdermedtek, mintha Dove kamerával a kezében készítene róluk képet. Nem tette, így köszönetet motyogott, és megpróbált lejutni a lépcsőkön, mielőtt hallhatta volna Mr. Anastasia újabb örömkiáltását. Nem volt elég gyors.

– Csiklandozó Gumicukor!

Dove Flowert találta a lakásánál várakozni. Flower a Doc Martinját bámulta, és nagyon lassú mozdulattal felnézett Dove-ra.

– Jézusom! – Flower szemei tágra nyíltak, és a szája tátva maradt.

Dove meg akarta kérdezni: – Rossz Jézus vagy jó Jézus? – de Flower már majdnem felét elhasználta a kiosztott szavainak Dove helyzetére. Bűnösnek érezte magát, hogy még többet kérdezzen.

Flower szemöldökei amúgy is megválaszolták a kérdést, úgy ráncolta össze őket, mint a hurrikánban szörföző varázsszőnyeg lenne. Dove átvette a barna összehajtogatott bevásárlószatyrot Flower kezéből, amikor egyértelművé vált, hogy az álgót képtelen kirázni magát a sokkból.

– Köszönöm, Flower. Bármi is van ebben. – Dove elsétált mellette, be a lakásába. Steve megdermedt, és megint egyenesen Dove szemeibe bámult. Ezúttal a nő asztala felett lévő lámpáról lógott le bizonytalanul. Leesett az asztalra, és tökéletesen utánozott egy Halloween dekorációt, és sziszegett Dove-ra.

– Mi van? Istenem, hagyd abba!

A hangja feldühítette a macskát. Letette a szatyrot a konyhába. A macska lábujjhegyre ugrott és ugrált, amíg a sziszegését köpködéssel is kiegészítette.

A hajcsavarók!

Dove késve emlékezett, hogy Steve utálta, ha bármit is tett a fejére. Elhátrált a dühös állattól, és magára zárta a fürdőszoba ajtaját. Csak kihúzom ezeket a dolgokat, és megnyugszik a fenébe. Felkapcsolta a villanyt, és sikított a saját tükörképére. És sikított és sikított.

Debra Anastasia Dove arcát vászonként használta, hogy újraalkothassa Chucky babát.

Dove újra sikított. Steve közel volt, sziszegett a fürdő ajtajában, úgy hangzott, mint egy kígyókkal teli bőrönd. Köszönhetően Debra Anastasiának, Dove-nak húsos ajkai lettek és számos szeplője, és a haja egy nagy Velcro hajcsavarókkal töltött tömb lett. Abban sem volt biztos, hogy még van cég, ami ilyen csavarókat gyárt. Az első ösztöne az volt, hogy eltávolítja a hajcsavarókat, de az egyszerűnek tűnő eszközök bele voltak betonozva a hajába. Akármerre csavarta őket, egyre mélyebbre fúródtak a fürtjeibe, mint az elszánt kullancsok.

A szája egyik oldalról a másikra mozdult, ahogy azon gondolkodott, hogyan ölhetné meg Debra Anastasiát.

Oké, szóval a hajcsavarók nem jönnek ki. Semmi pánik!

A belső buzdító beszéde ellenére Dove folytatta a pánikba esést. Ez tartalmazott kézcsapkodást, nehéz légzést és fürdőszobában lévő dolgok dobálását. Ahogy az elborzadt Chucky baba arcát nézte, a fogait mutatva olyan arcot vágott, mint egy dühös buldogé.

Miután nem ért el semmit, megpróbálta lemosni a szörnyű sminkjét. Súrolta és súrolta és szárazra törölte egy törölközővel. A tükörbe nézett. A smink nem mozdult. Újra mosakodott. Még mindig nem mozdult.

– Debra Anastasia! – Dove csalódottságában a plafon felé kiabált. – Mi a fenét raktál rám? Valami orgiához alkalmas pornó testsminket? Gyűlöllek!

Valahogy csak vissza lehet térni az unalmasba.

Kinyitotta a gyógyszeres szekrényét, és megtalálta az olajos sminklemosó tégelyét. Olyan érzés volt, mintha nedves gyertyát maszatolna el az arcán, de eddig mindig működött a makacs szempillaspirálokra.

Azt hiszem, felkenem a puncikrémet, legalább azzal meglegyek, amíg a Pond’s beissza magát.

Tett a büdös szőrtelenítő krémből a tenyerébe, és gyorsan bekente az ölét és a redőit. Azt is észrevette, hogy az ágyékszőre elszabadult. Dove röviden leöblítette a kezeit, majd egy törölközőt tekert a dereka köré. Egy kopogás hallatszott az ajtón, amitől Dove szíve majd kiesett a seggén.

Shannon ostoba éneklése megnyugtatta. Dove körbekacsázott a punci hülyeségen, és résnyire nyitotta az ajtót.

Shannon benézett és kiabált: – Kibaszott szar!

Dove forgatta az ijesztő szemeit: – Fogd be, te ribancfing, én vagyok az.

Shannon tett egy lépést hátra, és befogta a száját. – Mi a fene ez a bűz?

– Ez az én magánterületem. Csak add oda a ruhákat. – Dove kidugta a kezét a résen.

Shannon átadta neki a Save-Mart táskát, ami a Lady Gaga ruhát tartalmazta. – A húsfüggönyödnek olyan szaga van, mint egy mocskos, halott kurvának, aki egy mocskos, halott gorillát dugott.

Dove becsapta az ajtót anélkül, hogy elköszönt volna. A lába között kezdte magát… aktívnak érezni.

Mi az ördögöt képzeltem? Nem használhatom ezt a cuccot. A bőröm túl érzékeny.

Dove visszabattyogott a fürdőszobába.

Bassza a meg a hét perc várakozás. Én most azonnal letörlöm ezt a szukát.

Bevizezte a kéztörlőt és követve az utasításokat, erőteljesen törölgetni kezdte.

Még mindig szőrös. Szerintem több tonnányi krémet kéne elhasználnom. Túlságosan takarékos voltam. És kesztyűt kellett volna használnom.

Dove kezei riasztóan kezdtek elzsibbadni. Gyorsabban törölgetett. Néhány szőrszál kijött. De többnyire nem.

Úgy nézett ki, mintha egy apró részeg manó skalpolt darabjai lennének a puncimon. Nincs szőr a törölközőn. Hová megy? Elolvadt? Elolvasztom a punciszőröm? JÓ ISTEN!

Még egy kicsit törölgette. Végül egy kicsit engedett. A bőre egy része kilátszott.

Vajon milyen érzés lehet a szőrtelen segglyuk? Vajon mindig olyan szaga lesz a női részeimnek, mint egy másik nőnek? Szerintem van egy kis Yeti vér az ereimben, hogy ilyenre növesszem a szőrszálaimat a puncimnál. Szorosan ki kell tartanom és álmodozni. Reménykedem egy sztriptíztáncos punijának erejében.

Dove nem tudta tovább bírni az égő érzést és megnyitotta a kád vízcsapját. Beszállt a porcelánba és széttárta a lábait a lüktető víz alatt. Bizarr helyzetéből kellett beállítani a hőmérsékletet. Egy újabb gyors súrolás, és még kevesebb szőr fedte a szeméremtestét, mely megszemélyesítette 1975-öt.

Oké, fél hét van, és azt mondta, nyolcra itt lesz. Rengeteg idő, hogy ez a rémálom értelmet nyerjen.

Csak miután megtörölközött jött rá, hogy a bőre még nem adta fel a büntetését. Érezte, hogy nagyajkai elkezdtek megduzzadni, mintha túladagolta volna az ajakápolót. Mintha egy csapat dühös méhhel szexelt volna.

Francba.

Dove két strandtörölközőt a jéghideg víz alá tartott és egy átázott, nehéz női pelenkát csinált belőle. Végül a puncija égése leállt, és már csak parázslott. Félmeztelenül battyogott a mosdókagylóhoz, hogy a tükörbe nézhessen. Képes volt lesikálni a maradékot Debra Kurva Anastasia sminkjéből a konyhai súrolószivacs segítségével. Az arca élénkpiros volt és természetellenesen fénylett.

Add fel, bűzbomba. Ezt nem lehet helyrehozni.

Dove úgy kacsázott a számítógépéhez, mint egy John Wayne-féle szumóbirkózó. Utálta, hogy ilyen nehéznek érezte a szívét. Ez egy vereség volt – beismerése, hogy Lotsa csak a látszat; Dove egy aprócska része sem magabiztos és szexi. Belépett a Twitterre és elküldött egy üzenetet a férfinak.

Lotsa Szexvámpír (@Lotsa_Szexvámpír):

@06201984M358 Figyelj kedves, le kell mondanom a ma esti randevút.

 

Dove várt, egyenletes rendszerességgel frissített. Vaginája újra fellángolt, így odacsoszogott a fagyasztóhoz és felkapott egy vödörnyi jeget, és a tartalmát a strandtörölközők elejére borította.

Francba! A jég tüzes. Hülye! Hülye!

Lecsapta a törölközőket, jég csattant a padlón, és felrakta az egyik lábát a közeli pultra. Kihúzta a csaptelepet a tartójából és forróra állította a hőmérsékletet. Azt hitte, a női része soha nem lesznek többé melege, amíg nem spricceli ki őket a csapból.

Túl forró!

Vizet spriccel véletlenül a konyhájába, ahogy Dove tapogatózott a fogantyúval, ami meghatározta a vaginája élményét. Elhátrált minden víz csábításától. Nedvesen és a levegőnek kitéve érezte a legkevésbé, hogy egy Cserkészlány törzs keresi a tábortűz jelvényét a lábai között. Visszabattyogott a Twitteréhez, úgy sétált, mint egy emberi rák, és újra frissítette az oldalt.

Semmi.

Rákattintott a honlapjára. Egész nap tweetelt.

Persze. Teljesen berúgott; nem fog emlékezni.

A gondolatra, hogy a férfi elfelejtette, meg telt a szeme könnyel.

Egy szipog faszszopó vagyok. Megpróbálom lemondani.

A biztonság kedvéért, az egész Twitter világnak üzent.

 

Lotsa Szexvámpír (@Lotsa_Szexvámpír):

Kérlek válaszolj @06201984M358 A randid törölve. Nem leszek itt.

 

Kötelességtudóan és nagylelkűen a követői megosztották üzenetét a saját oldalukon.

Most mi a fenét csináljak? Úgy értem, nem fog jönni. Ugye? Ugye?

Senki nem válaszolt a belső dilemmájára, de Steve macska nyávogott hangosan a szekrényéből. A zseblámpája elvesztette a vonzerejét. Dove-nak nem volt más választása, mint szórakoztatni őt, amíg a hajcsavarók kijönnek a hajából.

Mélyre ásott a macskajátékok között és elővett egy zacskót, amiben a testvére saját gyártású macskamentája volt. A szekrényajtóhoz lépett, és nyikorogva kinyitotta. Dove bedobott egy maroknyi macskamentát és gyorsan bezárta az ajtót, mielőtt Steve szemei eléggé kitágulnak ahhoz, hogy a való világban eligazodjon. Megesküdött rá, hogy hallotta a macskát belélegezni az édes drogot.

Körülbelül huszonöt percig tartott Steve-nek, amíg simogatta és nyalogatta a friss, zöld leveleket, és utána elkezdte az ajtó alatt kidugdosni a hátborzongatóan hosszú mancsát. Ez a mozdulat abban csúcsosodott ki, amikor Steve megpróbálta keresztülrángatni magát a résen, mint egy zombi. Pokoli lenne újra gyógyszerezni.

Dove meztelenül vacillált két lehetőség között. Johnson eljön vagy nem jön. A józan ész azt mondta: – Semmiképp sem.

Reménykedő, ostoba és megalázott szíve arra kényszerítette, hogy előkészületeket tegyen. Meggyújtott pár gyertyát és megpróbált felöltözni. A nadrággal kezdte, de úgy érezte, hogy a farmer gyártója medúza bőrét használták volna az ágyékrész anyagához. Át kellett cserélnie egy puha, szellős szoknyába, ami úgy nézett ki, mintha egy hippitől rabolta volna el.

Francba. De nem mintha jönne. Ugye? Ugye?

Benyúlt a zsákba, amit Shannon hozott, és megtalálta a Lady Gaga inspirálta fűzőt. Dove túl sok időt töltött azzal, hogy a karjaival megpróbálja zárni a hátán lévő rögzítőket.

Ez nem működik.

Dove körbefordította a fűzőjét, hogy be tudja kapcsolni a kampókat a hasán. A kosarak, amelyeket a melleinek kellett volna kitölteniük, hetykén és pimaszul álltak a hátán, miközben az apró horgokat az icipici hurkokba csíptette.

Olyan elszántan hajtotta le a fejét ahogy dolgozott, hogy ki kellett nyújtóztatnia, ahogy összecsatolta az utolsót, és felnézett a tükörbe. Az anyag kínzóan szoros volt középen. Dove megrántotta és húzta és nyomta, amíg a kosarakat, amik a mellei rendeltetési helyei voltak, kibélelte a leendő lakókkal.

A kosarakba gyűrte a melleit. Olyan volt, mintha zselét próbált volna egy hangya ánuszába tölteni, de végül szorosan be volt fűzve. Dove megpróbálta a hajcsavarókat újra. Nem járt szerencsével. Nem jöttek ki, és egy kicsit rosszul lett attól a gondolattól, hogy mi kell ahhoz, hogy eltávolítsa őket.

Ahogy belépett a nappaliba, hogy lekapcsolja a lámpákat és a sötétséget hívja segítséget, hogy remélhetőleg szexibbé tegye, meglátta Steve testetlen mancsát, ahogy karmolászik a világba. Megsajnálva a fekete-fehér mancsot, Dove kinyitotta az ajtót, megtalálta Steve-et az egyik cipőfűzőjébe gabalyodva, elszállva a macskamentától. A küzdelemben, amiben a lány ki akarta szabadítani a macskát, a macska pedig megölni őt, Dove derékból lehajolt és harcolt a pamut csipkével.

Ha legalább leguggolt volna, talán megakadályozhatta volna, de próbált úgy hölgyként viselkedni, és egyben próbálta nem mozgatni lüktető punciját egy jottányit sem.

Egy milliméterrel többet hajolt a kelleténél, és a fémmerevítő, a fűző vasmarkolata megadta magát a melleinél. A nyomás összenyomta és egyetlen hegyes vödörke lett a kosárkából. Dove mellei összepréselődtek, hogy kitöltsék a teret. Egy vödörnyi melle volt.

Kibogozta Steve-et, aki azzal köszönte meg, hogy sziszegett a hajcsavarokra és körbetépett a lakásban.

Duke harsány hangja hallatszott, és ugyanazzal a lendülettel meg is rémítette. – Persze! Az a cím itt van. A lány neve azonban nem Lotsa, hanem…

Dove felkapott egy átlátszó leopárd mintás sálat, ami a ruhásszekrényében lógott már középiskola óta. Pontosan olyan típus volt, amit egy idős nő visel, hogy a fodrásztól kilépve a vadonatúj haját frissen tartsa.

Dove eltakarta a hatalmas hajcsavaros fejét és zsíros arcát, és megfordult, hogy szembe nézzen a hamarosan nyíló ajtóval.

A pótkulcs, amit Duke használt arra, hogy bejusson és megetesse Steve-et, amikor ő nem volt otthon, hangosan és sikeresen fordult el a kulcslyukban. Dove szemei tágra nyíltak, ahogy az ajtó lendületesen kinyílt.

Johnson. Korán jött.

A hangos gyógyszerész elképesztően nézett ki. Farmer volt rajta, fehér gombos ing és egy rohadt blézer. Virágokat tartott és egy hatos csomag sört. Duke bosszantó módon igazi ruhát vett fel, így ő volt messze a legfurcsább dolog a szobában.

Tudta, hogy ez őrültség. Ez adott volt. Léggömb méretű feje van, amit egy sál takar, miközben egy melle volt. A macskája csúcssebességgel keringte körül, mialatt sziszegett rá.

Ez már csak természetes ezen a ponton. Egy esőfelhő baszogatja a seggem. Ne ess pánikba, mondta magának.

Az agya szaladgált, kaparta a koponyáját, hogy kijuthasson ebből a borzalomból.

Légy valaki más!

A két férfi állt, ostobán megdöbbenve a lány bonyolult jelmezétől. Mindketten megugrottam, amikor Dove kinyitotta a száját, hogy beszéljen.

– Én vagyok Lotsa Szexvámpír! – Megnövelte a hangerőt a hangján, és felpörgette a hangmagasságát, hogy megpróbálja álcázni magát.

Duke tért magához először. – Hét, te vagy a házigazdája Voldemort félholt testének, vagy csak még furcsább dolgok érdekelnek, mint gondoltam?

Johnson tett egy bátor lépést előre.

Meg kell szabadulnom Duke-tól. Mindent tönkretesz. Nos, már minden tönkrement, de a kurva életbe, az igazi nevemet is hozzá fogja kötni ehhez Johnson egy pillanat alatt.

Folytatta a magashangú rikácsolást. – Veszek az őrült seggednek kolbász Sam’s Clubjában, ha elmész. Most!

Steve megijedve a betolakodástól, felvette a Halloweeni pózát és lábujjhegyen ugrált, mint egy rajzfilmben.

Johnson bólintott Duke-nak, mintha katonák lennének, akik elhagyják egymást egy őrizetlen rókalyukban a háború ideje alatt.

Duke rákacsintott Dove-ra. – Kurvára szeretem a kolbászt. Te jössz, Szoba Szörnyecske. – És becsukta az ajtót, bezárva a gyönyörű Johnsont a szobába az ő Lotsa Szexvámpírével.

Az egyetlen zaj Steve földhöz csapódó mancsainak hangja volt.

Légy láthatatlan.

Dove utálta, hogy itt van, a lakása bűzlött, mint egy rothadó rozmár puncija a szőrtelenítő krémtől. De imádta, hogy Johnson eljött végül is. Millió dolgot kellett mondania neki, de azt kellett mondania, hogy beteg vagy valami ilyesmit, hogy elmenjen a férfi. Meg kellett magyaráznia az őrült öltözékét. Csak azt nem tudta, hogy mennyit tud beszélni ezen a magas hangon.

Johnson megköszörülte a torkát, és beszélni kezdett. – Lotsa? Én, öö, felébredtem ma reggel, és láttam a beszélgetésünket Twitteren. És azért vagyok itt, hogy elmondjam, nem jövök. Nos, itt vagyok, hogy elmondjam, itt vagyok, de megyek. Szerettelek volna figyelmeztetni téged. Tudom, hogy sok férfival beszélgetsz Twitteren, és aggódom, hogy meghívsz egyet a szállásodra. Vannak kellemetlen emberek a világon, Lotsa.

Steve macska abbahagyta a körözést és a hátsó lábain állt. A sziszegése eltúlzott nyögéssé változott, és a pupillái hatalmasak voltak a macskamentától. Dove és Johnson odafordultak, hogy megnézzék ezt a fenomenális mutatványt.

– Jól van a macskád? Soha nem láttam ehhez hasonlót még. – Johnson felvonta a szemöldökét.

Dove emlékeztette magát, hogy tartsa meg a földönkívüli visítást. – Ő hülye.

Fantasztikus. Nagyon szellemes. Utáld a saját kibaszott macskád. Ez szexi.

– Oké… – folytatta Johnson. – Én csak… hoztam sört, mert utálom, hogy ezzel a tanáccsal szolgáltam legalább egy felajánlás nélkül.

Kinyújtotta a virágokat a lány felé. Nyilvánvalóan a helyi élelmiszerboltban vette. Dove attól fél, hogy túl közel lép a férfi és keresztüllát a sálján, ezért elhessegette őket. Johnson ráncolta a homlokát a virágaira, és vállat vont. Az el nem fogadott virágoknak nem volt hova menniük.

Folytatta a magyarázatát. – Azért hoztam a virágokat, mert úgy éreztem, hogy így helyes, tekintve, hogy mennyi időt töltöttem a profilképeddel.

A maszturbációra való kínos célzás megfojtotta a beszélgetést. Együtt álltak, miközben Dove azon tűnődött, hogy a porcicák mennyire nyilvánvalók a kanapéja alatt. Nyelt egyet, és megkönnyebbülten vette észre, hogy a szaglása mintha elzsibbadt volna a szőrtelenítő kémiai illatától. Talán a férfié is.

– Szóval, csak hogy tisztázzuk… – Johnson magához tért és épp befejezte a randevújukat. – Kérlek, ne hívj át a lakásodra, mert lehet átjövök. És legközelebb lehet, hogy nem én leszek az. És az nem lenne biztonságos. – Letette a sört a dohányzóasztalra.

Úgy tűnt, mintha egy ölelést vagy egy légpuszit akarna adni, de Dove belekezdett az egyetlen kitérű manőverbe, amije volt; magas hangon elkezdett sikoly-énekelni.

Steve macska négy lábra esett, mintha Dove hangja parancs lett volna, és Johnson felsőteste felé vetette magát. Johnson megbotlott a saját lábában és seggre esett. A macska úgy kúszott végig elterült testén, mintha egy drága macskafa lenne, belevájva Johnson húsába.

Sikolya harmonizált Dove horrorisztikus éneklésével. A lány szörnyen érezte magát azért, mert az ő seggfej macskája marcangolja és odasietett, hogy lehámozza Steve-et az áldozatáról.

Steve dühét Dove hatalmas feje felé fordította. A közelharcban a macska lerántotta a sálját. A magára hagyott álcázó a mellette levő Johnsonhoz gomolygott, mint egy kígyóbőr.

Dove elvánszorgott, hogy betegye a szekrénybe a karmos macskát. Johnson ülő helyzetbe nyomta magát, és gátlástalanul nézte a lány meztelen arcát.

Dove elkezdte tördelni a kezét.

Ennek nem így kellett volna történnie. Ó Istenem! Most ahelyett, hogy azt gondolná, hogy szexi vagyok, azt fogja gondolni…

Johnon arca eltorzult, ahogy összekapcsolta a komédiát a nővel, aki előtte állt. – Gynazule^®? Dove Gynazule^®?

… hazug vagyok.

 

10. fejezet

Szopós Pit Bull

 

Fordította: Sophie

 

– Dove Gynazule?

A hitetlenség kiült Johnson arcára, hogy egy ismerős embert lát.

Dove lesütötte a tekintetét, és összekulcsolta az ujjait. A földön lévő sálra nézett, és megpróbálta az elméje segítségével visszatenni a fejére. Nem működött.

Leírhatatlanul sok idő telt el. Az egyetlen hang csak egy zavaró morgás volt, amit Steve adott ki a szekrényből. Úgy hangzott, mint egy felbőszült kutya. Dove– nak nem volt se magyarázata, se kifogása. Egyszer megpróbált Johnson szemébe nézni, de csak a fantasztikus ádámcsutkájáig jutott, mielőtt újra visszabámult a sálra.

Miután befejezte a ruhák összepakolását, Johnson felállt. Dove megpróbálta úgy érezni, hogy a szíve nem szorul össze csalódottságban az ő hülye, mindenre kiterjedő szégyenében.

Johnson hangja megemelkedett. – Ez valami tréfa? Van itt valahol egy kamera? Ti, emberek ezt csináljátok szórakozásképp? Engem filmeztek? Mert biztos vagyok benne, hogy eléggé megaláztál már a Save– Martnál, amikor kirúgtak.

Dove keze remegni kezdett. Hazugságon kapták lángoló puncival és zsíros fejjel.

Egyszerre négy mondatod kezdett el. – Én… Te neked… Ez nem… Szőrös seggű ribanc.

Az a gyönyörű gyógyszerész felemelte a kezét. Dove a körmeit kezdte nézni, reménykedett benne, hogy ezzel elkerülheti a szemkontaktust.

– Tudod mit? Nem is akarom hallani a kifogásaid. El sem hiszem, hogy azt hittem, te más vagy. Hát, úgy látom mégsem, nem igaz? Jó vagy abban, hogy másnak tetteted magad, de te is ugyanolyan vagy, mint a többiek.

Johnson bólintott, mintha Dove válaszolt volna a kérdésre, aztán a fejét rázta, mintha döntésre jutott volna.

Dove az igazságra gondolt. Te punci leffentyű, ő túl szép ahhoz, hogy egyáltalán rád nézzen. Felemészt a tűz.

A szíve és a reménye követték őt az ajtóig, mint egy izgatott kölyökkutya, aki kénytelen felfogni az ütést, ami hamarosan következik.Dove eltakarta a száját, és visszatartotta a könnyeit.

Taknyos orr nélkül is épp elég csúnya vagyok ebben a kibaszott percben.

Johnson még egy utolsó pillantást hátravetett a válla felett, amire a lány nem számított. A zöld szemek találkoztak a saját barna szemeivel. Ő megbántódott, még csalódott is. Azt hiszi, ő a vicc tárgya.

Leengedte a szája elől a kezét, és megkockáztatta, hogy a szörnyű szavakat a kimondja neki. Meg kellett próbálnia valamit tenni. A férfi vállai lesüllyedtek, és még ha a lány bolondot is csinálna magából, a férfinak akkor is vissza kellett adnia a méltóságát, amikor kisétált az ajtón először és utoljára.

– Egy csomó rettenetes szőrtelenítő krémet kentem a puncimra. Ezért van itt bent ilyen szörnyű szag. Szerettem volna ő lenni. Lotsa pontosan az a személy, aki akarok lenni, de sosem leszek. Én vagyok az ezerből az az egy, akibe belecsíp egy sirály, amíg a sorban állok a Szabadság szobor túránál. Én vagyok az a lány, aki megbotlik, és kibuggyan a melle a szerelők előtt, amíg én a kocsimat porszívózom a benzinkúton. Én vagyok az a lány, aki igent mondott egy csodálatos férfinak, és mindent megpróbált, hogy más legyen, csak ne önmaga, amíg ez a férfi be nem lépett az ajtón. Az, hogy szívás az életem, annak semmi köze hozzád.

A férfi keze megállt az kilincsen. A szemöldökeit összeráncolta, mint aki várna egy ütést, vagy hogy egy kamerás csapat kiugorjon a fürdőből.

Dove folytatta. – Büszkén elsétálhatsz. Nem tréfáltalak meg. Ez csak annyi, hogy beleütköztél az én szerencsétlenségembe. Ha távol tartod magad tőlem, a szerencse újra visszapártol hozzád. Tökéletes és barátnős és drága– pólós.

Dove egy PETA– által– nem– jóváhagyott módon nekicsapta az öklét a morgó szekrényajtónak. Steve ijedtében csöndbe maradt.

Ha a macska még mindig zajt csapott volna, Johnson talán nem is hallotta volna az utolsó megjegyzést.– Azt kívánom, bárcsak elszökhetnék saját magam elől – fűzte hozzá Dove.

Miután elment, be akarta reteszelni az ajtót, hogy még Duke se tudjon bekolbászolni az ő személyes, büdös poklába.

Johnson nem mozdult, de Dove már elmondta a magáét. Várta, hogy mozduljon a keze, arra számítva, hogy hamarosan az egész szobában érzékelni fogja a hiányát.

Johnson még mindig nem mozdult. Olyan mozdulatlan volt, hogy Dove még levegőt sem mert venni.

– Mi történik a lábaid között? Jól vagy? – A hangja még mindig túl hangos volt.

Annyira közel volt, hogy kijelentsen valami gusztustalanságot.

Most mi tényleg a puncimról fogunk beszélgetni? Ah, mi a fene? Na nem mintha a dolgok lehetnének még ennél is rosszabbak.

– Magic Beardet használtam. Egy ideje már nem volt randim. Megpróbáltam mindent lecsupaszítani. A szőrtelenség most a szexi, azt hiszem. Ezt hallottam, mindegy is – magyarázta vállvonogatva és hadonászva.

A női részeinek említésére érezte, hogy meg van duzzadva. Akkorának érezte, mint egy Volkswagen.

– Van egy kis aloéd? Talán venned kéne egy zuhanyt, és gyengéden lemosni. Aztán bekenni aloéval.

Segíteni próbál. Segíteni a hazudós, sírós, seggfejnek.

– Vannak érzékeny részeid… vagina részek, emlékszel? Gyengéden kell bánni a bőröddel. Nem büntetni, mert randid lesz.

Dove idegesen a hajába akart túrni, de beleakadt egy hatalmas öntapadós hajcsavaróba.

– Picsába!

Johnson odanyúlt, és megérintette a könyökét. – Megsérültél?

Dove elkezdett hátrálni. – Ne legyél velem kedves, oké? Csak menj. Nem érem meg az idődet. Csak menj!

– Neked fekete öved van önostorozásból? Miért nem mész zuhanyozni? – Johnson közel volt a bejárati ajtóhoz.

Dove ment is. A férfi drámamentesen akart távozni. Eléggé zavaró, hogy settenkednie kell a saját lakásában. Bólintott, és a fürdőszobába indult, majd egy hatalmas kattanással bezárta az ajtót.

A forró víz lemosta néhány bűnét. A lábai köze először lázadt a víz ellen, aztán megnyugodott. Dove egy kis vizet folyatott a csavarókra, de azok szorosan beleragadtak a hajába. Könyörgött a fülének, hogy ne hallja meg a csukódó bejárati ajtót, de azok úgy tettek, ahogy akartak, és ignorálták a kérését.

Dove lerázta magáról a forró vizet, és becsavarta magát egy agyonmosott, régi Karácsonyi Rudolfos köntösbe. Mostanra már el kellett mennie. A zuhany hangos volt, már biztos távozott.

Letörölte a párát a tükörről. Ahogy belenézett, a saját csalódott arcát látta visszanézni. Legalább az arca tiszta volt. Eléggé biztos volt benne, hogy a hajcsavarókat majd ki kell vágnia a kibaszott hajából és az eszementül, fenomenálisan nagy szívás volt. Kinyitotta a gyógyszeres dobozát, és kivette az aloe vera gélt. Az ő sápadt és duzzadt, holttestszerű bőrével túl gyakran fordultak elő leégések. Összerezzent, ahogy bekente az élénkpiros, részben szőrtelen bőrét.

Nos, Johnsonnak igaza volt, azonnal megkönnyebbült. Dove kiengedett egy megkönnyebbült sóhajt, majd kinyitotta a fürdő ajtaját. Egy hatalmas gombára hasonlítva hagyta el a fürdőt a gőz, de amint kitisztult a levegő, délibábként jelent meg előtte a férfi. A kanapén ücsörögve itta a saját sörét. Steve macska boldogan nyalogatta Johnson odanyújtott ujját, mint valami idomított kutya.

Dove álla leesett. –Te még itt vagy?

Johnson kortyolt egyet a söréből, majd letette a dohányzóasztalra. –Nos, nem tudtam bezárni magam mögött az ajtót, és nem akartalak védtelenül itt hagyni. – Vállat vont és mosolygott.– Egy egész tekercs papírtörlőt elhasználtam, mire feltakarítottam a tócsát a konyhában.

A mosolya rendkívül jelentéktelenné tette a hajlamát a hüvelyekről való hangos beszélgetésről.

Ne éledjen fel a remény, Te hazudós, páviánseggű némber.

– Nos, ööö, köszönöm. – Dove azt várta, mi következik ezután. Azt kívánta, bárcsak valami Hugh Heiferes selyemköntös lenne rajta a mesefilmes gyapjú helyett. A köntös zsinórjával babrált.

– Mik a terveid a hajcsavarókkal? – Aggódott újra a férfi.

Dove ráharapott az ajkára. A méhe meg akarta lovagolni a férfi arcát.

Illetlen felajzott gombóc.

– Eléggé biztos vagyok benne, hogy ki kell majd vágnom őket. – A hálószoba felé kezdett araszolni, azon gondolkozva, hogy mi a fenéhez fog kezdeni. Nem akarta a férfit szem elől téveszteni, mert lehet, hogy elmegy, de úgy sem akart kinézni, mint egy tízéves Karácsony reggelén.

Johnson felállt, és kigombolta az ingje felső gombját. Aztán a második gombot is.

Mellkas szőr. Kibaszott csodálatos mellkas szőr az otthonomban, én pedig meztelen vagyok a köntösöm alatt. Ez már majdnem szex.

A pasi mondott valamit. Koncentrálj.

– Szégyen lenne levágni azt a csodálatos hajadat. Vethetnék rá egy pillantást?

A férfi közelebb lépett hozzá.

Ne nyögj vagy fingj! Ne nyögj vagy fingj!

Johnson megállt előtte, megkeresve a legfelső csavarót. A szájára nézett—ott volt pont a szeme előtt.

Rám lélegzik! Lélegzik! És sör illata van a leheletének!

Dove felnyögött.

Bassza meg.

Hátrált egy lépést, mire az öreg padló tökéletesen olyan hangot adott ki, mint egy csikorgó fingás, amikor megérezte a súlyát.

Hát persze.

– Ez a padló volt. Én most nem szellentettem. – Dove becsukta a szemét.

Tökéletes, ecseteld csak neki, hogy szoktál szellenteni.

A mellkasszőre rázkódott, ahogy nevetett.

Mellkas szőr. Sör illatú lehelet. Meglovagolni.

– Látod, pont ezt szeretem benned. Sohasem próbálsz tökéletesnek tűnni. Annyi lány van elfoglalva azzal, hogy nem eszik, hogy belőve tartják a hajukat, hogy biztosak legyenek abban, hogy a pasijuk orvos. Te nem. – Ráharapott az ajkára, ahogy a haján dolgozott.

Tetszik neki, hogy szellentek.

Johnson fogai annyira fehérek és egyenesek voltak, hogy Dove szerette volna megnyalni őket.

– Mi lenne, ha leülnénk? Ez egy pokoli folyamatnak tűnik. – Johnson leült a kanapéra, és a két lába közé a padlóra letett egy párnát. Intett, hogy üljön a lány a lábai közé.

Nos, a pokolba. Még egy sárkánnyal is megküzdenék, hogy leüljek arra a párnára.

Kinyitott egy sört, és átadta Dove-nak. A lány hátrapillantott a válla felett, és megpróbálta lenyelni minden kétségét és önutálatát.

Johnson nekiállt gyengéden, de módszeresen meglazítani a haját a csavarók körül. Dove elvette a távirányítót a dohányzóasztalról, és bekapcsolta a kábeltévét egy zenei csatornára.

Sosem volt oda a sörökért, de Johnson házisörétől eldobta az agyát. Friss volt, és édes tökös ízzel borította be a nyelvét. El is mondta neki, mennyire ízlik neki.

– Köszi. Az otthoni sörfőzés nagyon izgatja az én kémikus fantáziámat. – Johnson egy újabb csavarót tett le a dohányzóasztalra. Elengedte a nyirkos tincset, ami a lány homlokára hullott.

A rúdja. Johnson farka. A pénisze majdnem megérinti a nyakamat. Ez majdnem nyak-szex.

Dove próbálta a gondolatait a férfi testétől távol tartani, de mintha az agya fennakadt volna valamilyen farokozmózisban. Johnson lába nagy, ami azt jelenti…

Hatalmas farka van.

Johnson hangosan beszélt a mérésekről meg a számokról, ami a lány által ivott sörhöz kapcsolódik. A férfi szerette a számokat, és Dove szerint ez megnyerő volt.

Amikor a söre elfogyott, kellemes zsongást érzett. Most már 3 csavaró volt az asztalon. Az ujjai annyira fürgék és gyengédek voltak, hogy hangosan felsóhajtott.

– Untatlak? Bocsánat. – Johnson barátilag megdörzsölte a vállait, amitől a lány a kezébe akarta tenni a melleit.

– Nem, csak azon gondolkoztam, mennyire szeretem hallgatni, hogy a számokról beszélsz. Megnyugtató. – Dove-ban nagy volt a csábítás, hogy a fejét a farkára hajtsa, és szorítsa a farkát, mint egy fogatlan, szopós pit bull.

Johnson nagy dumás volt, Dove pedig jó volt abban, hogy kérdéseket tegyen fel. Amikor izgalomba jött, vagy különösen hangosan beszélt, a térdei mozgásba lendültek, és megérintették a füleit. Dove örökké a térdeit akarta fülbevalóként viselni. Az évődésük annyival könnyebben ment, ha nem látta őt. Úgy tett, mintha minden nap ilyen helyzetben beszélgetnének.

Végre az összes csavaró a dohányzóasztalra került. Ijesztően sok hajszállal együtt, ami miatt Dove újra elátkozta Debra Anastasiát.

– Nos, a hajad kiszabadult a börtönéből. – Johnson rátette a kezét a látványos– Dove-ot fogságba ejtő– térdeire. Csábítóan pihentek az arca mellett.

Meg akarom nyalni az ujjperceit.

A nyelve kicsúszott a szájából egy kicsit, amíg a szemét a díjon tartotta. Még mielőtt előre dőlt volna, és kinyitotta volna a száját, a férfi elvette a kezét. A szája hiányolta a férfi ízét egészen addig, amíg a keze el nem kezdte masszírozni a loknijait. Biztos volt benne, hogy édes akart lenni, mint ha egy cica farkát simogatná, akinek véletlenül rálépett a farkára.

Amint egy csomót meghúzott, a lányösszerezzent. Itt akart maradni, és úgy venni ezt, mint egy férfi szeretetteljes gesztusát. De amikor odaért a babahajhoz a füle mellett és megrántotta, a lány felkacagott.

– Bocsánat. A legutolsó dolog, amire szükséged van, hogy tovább gyötörjem a fejbőrödet. – Elvette a gyönyörű, fájdalmas kezét.

Dove a lábai között ült még egy pár percig, és próbált kitalálni bármilyen megvalósítható indokot, ami miatt ott maradhat.

Meg akarom szagolni a golyóit. Csak egyszer.

Kivánszorgott a kényelmes kis fészkéből, és a férfi a kezét nyújtotta, hogy segítsen neki felállni.Dove elmosolyodott, ahogy a köpenye fölött átnézve megpillantotta magát a tükörben. A haja csodálatosan nézett ki. Olyan Bond-lányosan dús, és a nedvesség kihozta a piszkosszőke hullámokat. Johnson is felállt.

– A legjobb lesz, ha megyek. Azt hiszem, meg kéne köszönnöm?– Végig súrolta a kezével az érzékeny szőrtüszőket.

Ne menj. Soha nem menj el. Csináljunk rántottát. Kényelmesedjünk el túlságosan is. TE KAKÁLSZ, AMÍG ÉN ZUHANYZOM.

– Rendben, köszönöm, hogy benéztél. Sajnálom, hogy csak engem találtál itt. – Dove szórakozottan a köntösén lévő rénszarvas szemét kezdte bökdösni.

Johnson bólintott. –Rendben. Megyek. Nem bánod, ha megtartom az üres üvegeket? Újra hasznosítom őket.

Fogadok, hogy olyan a farka, mint egy fa. Faölelgető akarok lenni, de én a puncimmal.

– Persze, vidd csak – mondta helyette Dove.

Segített visszatenni az üvegeket a védőcsomagolásba. Az ajtóban Johnson intett neki, habár a közelében volt. Ő pedig zavartan visszaintett. Végigment a folyosón, majd le a lépcsőn. Még a léptei is hangosak voltak. Hangosak és szexik.

Dove az ajtófélfának dőlt és felsóhajtott. Aztán bevillant neki, hogy nincs több tervük. Nem ígérte neki, hogy felhívja. Még a telefonszámát sem kérte el, az francba vele.

A francba.

Ő csak megnyugtatott egy különcöt. Hát persze.

Túl kedves ahhoz, hogy itt hagyjon egy flúgost.

Az önbizalomhiánya felkúszott a lábán, és erős ütést mért rá.

Mr. Anastasia lefutott a lépcsőn. Cowboycsizma és szarong volt rajta. Úgy biccentett oda neki, mintha ő öltönyben lenne, a lány meg az ünnepi köntös helyett ruhát viselne.

Debra Anastasia úgy siklott le a lépcsőn, mint valami déli szépség. A ruhája jobban illet volna egy gyerekre, mint egy ő korabeli nőre. Úgy tűnt nagyon meg akarja győzni valamiről Mr. Anastasiát. Dove meg akarta verni a ribancot, aki tönkretette az arcát és a haját a Johnsonnal való fontos találkozója előtt, de Debra Anastasia minden figyelme a férjéé volt.

Duzzogva összenyomta a melleit. – Bébi, nem tehetek róla. Aggódok. Tudod, milyen vagyok. – A ringyó megnyalta a felpumpált ajkait és folytatta.– A srác azt mondta, hogy egy macskát fog ellene használni. Egy macskát! Tudod, mit érzek a kiscicák iránt. Szerintem egy bottal vagy valami mással fogja bántani. Meg kell mentenünk. Légyszi?

Dove megköszörülte a torkát, és mind a kettő Anastasia rákapta a tekintetét. – Hé, van egy ötletem. Hagyjátok abba a kibaszott állatrablásokat. Mind a ketten őrültek vagytok. Menjetek vissza, kenjetek pillanatragasztót a nemi szerveitekre és párosodjatok.

Debra Anastasia végignézett Dove-on. A pornóíró teljesen figyelmen kívül hagyta Dove minden szavát. – Hűha, látod? Azok a csavarók csodálatos dolgot műveltek a hajaddal. És nézd az arcod. – Debra Anastasia közelebb jött hozzá, és megcsipkedte az arcát. – Szerelmesnek tűnsz. A randid le lesz nyűgözve. Szeretnéd valamelyik ruhámat kölcsön kérni? Hamarosan megérkezik?

Tudatlan volt a ribanc. Fogalma sem volt róla, hogy min ment keresztül Dove, de szélesen mosolygott. Dove utálta, hogy milyen jól esett neki a bók, amit most kapott.

Felsóhajtott, és hazudott, mint egy kibaszott hazudozó. – Nem, bármelyik percben megérkezhet. Jobb is, ha felöltözök.

Dove hallotta az ajtón keresztül is, hogy Mr. Anastasia a felesége sármjának köszönhetően beleegyezett, hogy menjenek, és megkeressék a macskát, akit éppen valahol valaki kínzott. Dove a számítógépre nézett. Akár egy kukkoló. Függőséget érzett, de bejelentkezett a Twitter fiókjába.

Minden egy porcikájával mosolygott, amikor meglátta, hogy Johnson posztolt valamit.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

Ma egy olyan lánnyal voltam, aki üdítően igazi.

 

Én? Én? Kérlek mondd, hogy én.

Dove megkockáztatott egy választ, az ujjai egész idő alatt remegtek.

 

Lotsa Szexvámpír (@Lotsa_Szexvámpír):

@06201984M358 Az üdítő jó, ugye?

 

Dübörgött a szíve. Az nem lehet jó, ha valami rosszat akarsz. Ilyen rossz embert. Én csak én vagyok. Istenem. Én én, ő pedig ő.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Lotsa_Szexvámpír Üdítő, mint egy adag hűsítő Aloe a meggyötört vaginára.

 

Lotsa Szexvámpír (@Lotsa_Szexvámpír):

@06201984M358 Köszönöm, hogy nem szaladtál el.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Lotsa_Szexvámpír Köszönöm, hogy amikor megérkeztem, te voltál. Bárki más csalódás lett volna.

Lotsa Szexvámpír (@Lotsa_Szexvámpír):

@06201984M358 Jó éjszakát.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Lotsa_Szexvámpír Szép álmokat!

 

Dove azonnal négy példányt nyomtatott ki a Twitter beszélgetésükből. A mellkasához ölelve leült a kanapéra, közvetlenül a bemélyedés mellé, amit a férfi ejtett, amíg kibontotta a haját.

Balra, majd jobbra nézett. Amikor megbizonyosodott róla, hogy egyedül van, odahajolt és beletemette az arcát a férfi feneke által létrehozott horpadásba, majd kuncogott, mert azt remélte, hogy valami szuperszónikus szippantással rendelkezik, és megérzi az illatot, amit a férfi golyói hagytak a kanapén.

---

[1] Hairy Plotter