14.-15.-16. Fejezet

 

14. fejezet

Fingnado

 

Fordította: BaBett

 

Duke nem bízott a bérház új bérlőjében. Egyáltalán nem.

Pöcs-ston olyan francia volt, mint Duke bal kibaszott töke. Gyakran azon kapta magát, hogy Preston ajtaja előtt járkál, és bámul a maga szemérmetlen közönséges mivoltában. És ez felbosszantotta. A bámészkodása közben többször is összefutott Shannonnal.

Ez volt az egyik ilyen alkalom.

– Hé, Stalky, hányszor húzta le ma a vécét? – Duke a leghangosabb hangját használta, amíg Shannon el nem kezdte dobálni kaviccsal a folyosón lévő kamu növény alól.

A poros, öreg növény volt az ő ülőhelye – mintha egy kibaszott keselyű lenne, aki egy rágógumitól fuldokló mókusra vadászik.

Shannon őrjöngve vágott vissza: – Fogd be! Istenem, te olyan vagy, mint egy két lábon járó orrszőr. Miért vagy itt fent? Hah? Nem hiszem, hogy egy zaklató egy másik zaklatót zaklatónak nevezhet. – Shannon beleharapott az egyik műlevélbe, hogy bebizonyítsa, mennyire vad volt.

Duke a pólója alá nyúlt, hogy lassan megvakarja a mellkasát. Azt kívánta, hogy dió mellbimbója legyen. Dióból készült mellbimbó. Elfelejtett válaszolni a sikoltozó kis csajnak, miközben azon töprengett, hogy a dió mellbimbó milyen király lenne.

Talán átoperáltathatná a mellbimbóit. Megkérdezhetné az idióta gyógyszerészt, akit Dove annyira felhúzott. Duke úgy döntött, hogy hozzáadja "Golyódonor" feliratot a jogosítványán a megfelelő helyhez. Ha nagyot akart álmodni, akkor nagyot kell adnia. Nagy golyókat.

Shannon sziszegett rá. Rájött, hogy megint lecsúszott a keze a nadrágjába. Kicsit elmosolyodott a nemi szervén. Elélvezett, amikor amikor szólították.

– Nem tudom, miért csavarodtál rá erre a flúgosra. Az összes követ hozzávágnám. – Duke képzeletbeli, hatalmas kövekkel dobálta Preston ajtaját.

Shannon nem bírta elviselni az új szerelme elleni erőszakos fenyegetést, és elhagyta a rejtekhelyét, hogy Duke hátára ugorjon. A férfi hangosan felnevetett, amikor a lány megütötte a kis, dühös öklével. Amikor a lány megharapta a nyakát, ordítani kezdett.

Duke nekidőlt Preston ajtajának, és többször is megütötte azt a tenyerével. Shannon még erősebben harapott bele.

Amikor Preston kinyitotta az ajtót, harcra készen állt, kezében egy súlyosnak tűnő serpenyőt tartott a feje fölött. Preston szemei kikerekedtek, és egy trikót viselt, meg valami nadrágféleséget.

– Hé, Ribanc Nugget. – Duke helyre akarta tenni ezt a csalót.

Shannon felsóhajtott, és elernyedt. Lecsúszott a hátáról, és szerencsére abbahagyta, hogy kibaszottul harapdálja, mint egy vámpírbaba.

– Mit kerestek itt ketten? – Preston nem adta fel az elvetemült-szerencsétlen-nyavalyás-sütő serpenyővel-állását.

Shannon megpróbált magához térni. – Hát szia, Preston. Imádom a kis francia nadrágodat. Éppen megállítottam Duke-ot, hogy ne csengessen be és fusson el.

Duke megfordult, és mocskos pillantást vetett rá. Kicsi volt és gyors, és egyenesen a szemétbe vágta.

– Így bánunk mi itt a becsengetőkkel és elfutókkal, seggfej. Most pedig menj le a földszintre, és nem hívom a zsarukat.

Nem tudott válaszolni, mert a golyói próbálták befejezni a mellbimbó átültetést, amiről az előbb ábrándozott. Mielőtt a férfi tirádát zúdíthatott volna a nőre... paparazzi technikáját savazva, észrevette, hogy Shannon Preston elé lépett, hogy bonyolult kézmozdulatokkal könyörögjön.

Megforgatta a szemét a lányra, és leballagott a lakása felé. Shannon megérdemelt volna egy ribanc pofont, de Isten segítsen rajta, ő soha nem ütne meg egy nőt – még akkor sem, ha a nő egy szerelmes őrült volt. Addig ült a kanapéján, amíg a heréi lemásztak a szemgolyója hátuljáról, és óvatosan megpihentek a lábai között. Olyanok voltak ilyenkor, mint a vadállatok. Alig bíztak benne.

A folyosóról szexnek és szőrtelenségnek tűnő zaj hallatszott, és ez talpra állította. Még mindig kissé ingatag volt, de sikerült elkapnia Debrát és Mr. Anastasiát, amint éppen az ajtaja mellett smárolnak. Duke letelepedett, hogy nézze, de ez nem volt túl szórakoztató, mert sok ruhát viseltek.

Debra Anastasia elmosolyodott, amikor meglátta, és megállította Mr. Anastasiát az egyik hosszú körmű ujjával.

– Hé, Duke, mi folyik itt? – Megfordult, és a fenekét rázta Mr. Anastasia ölében.

– Aggódtam miattatok. Nem hallottam heves zihálást az ajtóm mellett egy ideje. – Duke felvonta a szemöldökét, hogy kimutassa az aggodalmát.

A pár tetőtől talpig Healthy Water felszerelésben volt. Nadrágok, sapkák, napellenzők, táskák – az egész cucc.

– Nos, én egy macskát próbáltam megmenteni. De, amikor beírtuk a címet a GPS-be, az egy rapper házához irányított minket. Ő egy nagyszerű házigazda. – A válla fölött a férjére nézett. – Hát nem volt csodálatos?

Anastasia úr bólintott, és magyarázni kezdett. – Amikor odaértünk, egy hatalmas buli volt, úgyhogy ittunk pár pohárral. Egyik dolog követte a másikat, és végül egy hetet töltöttünk nála.

Debra Anastasia belenyúlt a táskájába, és átnyújtott Duke-nak egy palacknyi Healthy Watert. – Most már az utcai csapatának tagjai vagyunk! Nem is lehetnénk boldogabbak vagy szexisebbek.

Hátradőlt egy hosszan tartó, a cégnek teljesen alkalmatlan csókért az urától.

Istenem, de imádom ezt a kettőt!

– És mi történt a macskával, akit kerestél? – Duke kinyitotta az üveget, és ivott egy kortyot. Borzalmas volt, de azért lenyelte.

Mr. Anastasia szólalt meg. – Nem volt igazi macska. Téves riasztás. És a rapper és én most már olyan jó barátok vagyunk, hogy elkezdem új ízeket javasolni a vízbe. Az ott a sör prototípusa. Aztán itt... – a férfi felemelt egy másikat – a vagina ízesítésű. Debra Anastasia az én múzsám ehhez. Az utolsó pedig a sushi víz. – Kinyitotta mindkét üveget, és tanácstalanul nézett. – A francba, nem tudok rájönni melyik melyik.

Debra Anastasia szerényen elpirulva tette a szája elé a kezét. – Nem tudtam lezuhanyozni a rappernél, így nem a legfrissebb illatom volt, amikor ő az ízmintát vette. – A kínos csevegésen úgy lendült át, hogy egy másik cicusról kezdett beszélni. – Azt hiszem, volt ott egy macska. Próbáltam kapcsolatba lépni a szerzővel, de törölte a Twitter fiókját, hogy elkerülje az én üzeneteimet. Másik országból jött, vagy valami ilyesmi. Nem hiszem, hogy tudja, hogy milyen fontosak az állatok, és hogy nem szabadna őket felhasználni akaratuk ellenére szexuális aktusokra.

Duke elvette a vagina- vagy sushi-ízű vizet, amit Mr. Anastasia adott neki, és boldog estét kívánt a párnak. Egy kis minőségi időt töltött vele, hogy eldöntse, milyen szusitekercs lehetne Debra Anastasia nemi szerveihez hasonló ízű. Dove nem sokkal azután kopogtatott az ajtófélfán, hogy megitta az utolsó kortyot, és kaliforniai tekercset választott vacsorára.

– Mi a helyzet, Ágyékfesztivál? – Duke böfögött, és az ismétlődő íz miatt megváltoztatta a vacsorarendelését szivárványos tekercsre.

– Azért jöttem, hogy átszúrjam a farkadat, Slimestein. Vedd elő a húsodat. – Dove úgy nézett ki, mintha hányingere lenne. – Belefutottam a hülye Anasztáziába, úgyhogy felteszem, a szexjátékboltok felkutatására már nincs szükség.

– Igen, ami azt illeti. Shannon úgy egy órája tökön vágott, úgyhogy mára passzolok. – Duke ismét megdörzsölte a golyóit.

– Nos, akkor ezt tekintjük az érzéstelenítésednek. – Dove becsapta az ajtót maga mögött, és megtalálta a piercing pisztolyát. – Elegem van abból, hogy várjak erre. Most vagy soha.

Kinyitotta az egyik vacsoratálcát, miközben egy tekercs ragasztószalagot viselt, mint egy nagyon csúnya karkötő. Megveregette az asztalt, majd eltűnt a hűtőben.

Miközben a jégszekrényében kotorászott, a válla fölött sziszegte: – Tedd a péniszedet a tálcára, Asstronut!

Duke egyik nagyon szigorú szabálya volt, hogy bármikor elő kellett vennie a farkát, ha egy nő ezt követeli tőle. Mélyre nyúlt, és kedvenc barátját óvatosan a műfára helyezte.

A nő megfordult és összerezzent. – Jézusom, a farkak olyan kibaszott rondák. Miért gondolod, hogy ha a nagyanyád ékszereit teszed rá, attól még vonzóbb lesz, az érthetetlen számomra.

Duke eltakarta a farkának a fülét, és visszavicsorgott Dove-ra: – Megbántod az érzéseit.

Miután megforgatta a szemét, felpattintotta a hűtőből megmentett sör tetejét. Jéghideg volt. Megnyalta az ajkát, és kinyújtotta a kezét a folyékony bátorság felé, amit a nő tartott, de Dove elütötte a nagy kezét.

– Ez nem ivásra való. – Nagyon módszeresen húzta a szalagcsíkokat a tekercsről, és a fogaival kitépte őket. Nem volt biztos benne, hogy a nő mire készül, amíg meg nem ragadott egy urológiai tenyérnyi nemi szervet, és le nem kötötte.

– Várj, őrült lány! Miért ragasztod a farkamat ehhez a tálcához? – Duke komolyan örült, hogy nem volt golyószőre, amikor az ezüstszalag leszorította.

– Rémálmaim voltak arról, hogy összerándulsz, meg mindenféle szarság. Szóval, hogy ezt megtehessem, biztosra kell mennem, hogy nem tudsz elszökni. – Rendkívül hangos zajjal letépett egy újabb szalagot.

– A férfiasságomról álmodtál? Kitűnő. – Duke-nak muszáj volt csodálnia, hogy a nő milyen rendkívüli odaadással tartotta a férfit a helyén. A péniszének csak a hegye állt ki a kötésből. Lila volt, és úgy nézett ki, mintha levegőért könyörgött volna.

– Azt hiszem, haldoklik a farkam. – Duke az abszurd színű húsra mutatott.

Dove túlságosan koncentrált ahhoz, hogy a panaszaival törődjön. – Hol akarod, hogy feldugjam?

Duke négyszer egymás után fingott.

– Te köcsög. Ez borzalmas szagú. Te jó ég! – Dove hátrált és köhögött.

– Ez ideggáz. Szellentek, ha ideges vagyok. – Duke még ötször gyors egymásutánban fingott.

Dove összeszorította a fogát, és visszabattyogott a gonosz levegőjébe.

– Te jobban megnehezíted ezt a dolgot a kelleténél.

Duke összeszorította a fenekét, hogy megpróbálja megállítani a következő sortüzet, de ez csak megváltoztatta az oktávot mély baritonról teafőzős sípolásra.

– Bocsánat. Már megint.

Mocskos pillantást vetett rá, és letérdelt, hogy jobban lássa a célpontját.

– Oké, akkor most beledugom ezt a szart a pisilőlyukadba. – Kiöntötte a sört a ragasztószalagra, és a látható nemi szerv bőrének darabjaira.

– Szőrös anyaszomorító! Ez aztán a kurva hideg. – Duke hátrarántotta magát, és magával rántotta az egész tálcát, ahogy megpróbált visszahúzódni a kellemetlen érzéstől, amelyeket a nő okozott.

– Fogd már be! Tedd le a tálcát! – Dove komolyan gondolta, és a kezében tartotta az ingyen szúrófegyvert, mintha nem is fémszeggel, hanem golyókkal lenne megtöltve.

– Ne lőj a pisilőmbe. Szükségem van arra a kibaszott lyukra – A rúdjának a tetejére mutatott. – Pont itt, hogy amikor belecsúszok egy punciba eltaláljam a gyönyörgombját.

– Csak arról ne beszélj, hogy mit akarsz vele csinálni. Én már addig verem a fejem a falba, amíg el nem felejtem, hogy ezt érted tettem. – Dove felkészült a lövéshez.

– A ragasztó ezen az oldalon kezd égetni. – Duke megpróbálta lehúzni. – Ráadásul a farkam is zsugorodik, mert fél. Beszélned kéne hozzá.

Dove ellenségesen méregette. Nehezen tudott elég húst fogni ahhoz, hogy a legyen elég a kezében a rögtönzött péniszbörtön körül. Ráadásul a fegyvert fülcimpára tervezték, ami sokkal csüngősebb volt.

– Oké. Kedves Duke fütyi, te megszívtad. A sok maszturbálás után meglep, hogy még nem húzott le teljesen. Szeretettel, Dove. – Volt egy szép adag bőr a kezében.

– Azt mondtam, szépen, te gonosz, szaros cickány. – Duke felhagyott azzal, hogy palástolja fingjait. Teljesen megszüntették egyéni identitásukat, és egy tömör, véget nem érő seggrikoltássá váltak.

Dove megállt, és bámult rá, nyilván várva, hogy a szörnyűséges háttérzaj, amit keltett, elhalkuljon.

Duke megvonta a vállát, és átkiáltott a hangzavaron: – Az ideggáz nem áll meg.

A zaj és Dove dühös arca közepette nem tudta nem észrevenni, hogy a végtelen fingjának jó szaga volt. Amint Dove végzett a farkának feldíszítésével, Moo Shoo disznóhúst rendel, a Debra Anastasia ízesítésű szusihoz.

– Hamarosan szarni fogok. Az ideggázt nem sokáig tudom tartani.– Duke kézmozdulatot tett, hogy csomagolja be.

 

 

A fingás háttere még hangosabb és húsosabb lett, ahogy Dove felsorakozott a fegyverrel a bőrénél.

Talán ez volt a sors. Talán a fanyar fingása volt. Dove-nak néha borzalmas allergiája volt, és az a levegőmennyiség, ami Duke seggéből jött, elég sok port rúgott fel. Ahogy számolgatta a szándékait, és próbált bátorságot gyűjteni, Duke mozdulatlanul állt, a segge végtelenül sikoltozva fingott.

És mégis, minden jószándéka és pöcsrémálma után, Dove hevesen tüsszentett egyet, és eközben megnyomta a ravaszt.

Duke sikolyai tangóztak a fartnádójával, és Dove rájött, hogy az egész eljárás szörnyen rosszul sült el. Duke csapkodott a farkával könyörtelenül a műfához ragadva. Nem tudta abbahagyni a tüsszögést, úgy érezte, mintha egy rakás bors felrepült volna az orrába.

A számítógépen végzett szánalmas kutatásaiból tudta, hogy tisztán kell tartania a sebet. Az apjával órákon át nézte a M*A*S*H-t, és ebből tudta, hogy a legjobb tisztítószer a pia. A hűtőhöz tüsszentette magát, és felkapta Duke vodkáját a hűtőből.

Körbe-körbe kergette Duke-ot, fröcskölve a fingó, vérző és káromkodó testét jéghideg vodkával. Amikor a férfi szembefordult vele, a szemei elkerekedtek, és úgy nézett ki, mint egy dühös bika.

Dove megpróbálta megnézni a sebét a férfi keze alatt, de a vér olyan sok volt, hogy csak úgy ájult a padlóra, mint egy csont nélküli seggfej.

 

 

Az utolsó személy, akit Duke valaha is látni akart, Pöcs-ston volt, de a Hamis-férfi úgy sétált be a baleset helyszínére, mintha bérleti díjat fizetne érte.

– Le stupid American. Pénis pazarolja rád. Viens ici. – Preston intett Duke-nak, hogy jöjjön közelebb. – A la pute stupide megharapta a farkad?

Duke megpróbálta leütni magáról a tálcát, miközben Preston méregette a sérülést.

– Hívom a 911-et a farkad miatt. – Preston felvette Duke mobilját, és arcon ütötte, hogy elhallgattassa a sikolyait, miközben a kapcsolásra várt.

– Igen, kérhetnék egy mentőt a Brushever Lakásokhoz? Van itt egy fehér férfi, akinek erőszakos péniszsérülése van. – Preston bólintott arra, amit a telefonban hallott.

Duke morgott a fájdalma miatt. – Csaló. Tudtam, hogy kamuzol. Ez tökéletes angol volt.

Preston megforgatta a szemét, és közölte a diszpécserrel, hogy megvárja a mentőt a bejárati ajtónál.

Dove felnyögött a padlóról. – Csak ne megint a pöcsös rémálmot! Istenem, ez ezúttal igazi volt.

Duke átkukucskált a kanapé fölött, és az ideggázán keresztül sziszegte neki: – Ó, igen ez valódi. És te kurvára tüsszentettél! – Visszatért a horrorfilm-lány stílusú sikoltozáshoz, és Dove petyhüdten esett vissza a padlóra.

A mentősök először Dove-ot látták el, mert eszméletlen volt, nem számított, hányszor kiabálta Duke, hogy:– Ő jól van!

A hajszálvékony ujjú lány felébredt a repülősóra, és azonnal Duke-ra mutatott. – A férfias fele figyelmet igényel.

A mentősök úgy döntöttek, hogy a legjobb lesz, ha a ragasztót és a tálcát a kórházban távolítják el, és óvatosan bepakolták a nagyon esetlen szerkentyűt a mentőautóba. A fények és a szirénák, amelyek a lármázás alatt sem csitultak el, tömegeket vonzottak. Duke azon kapta magát, hogy mindenféle szomszédoknak integet.

– Ja, ez az én péniszem. Egy tálcára ragasztva. Nézzétek meg! – Szerencsére, a mentősök megkegyelmeztek neki, és adtak neki egy erős fájdalomcsillapítót a kórházba menet. A ködön keresztül Duke-ot biztosították arról, hogy a barátnője a mögöttük lévő kocsiban van, és a kórházba viszik.

– Ne aggódj, a francia vezet.

Duke megpróbálta elkiáltani magát: – Ez nem egy kibaszott francia!

De új, gumiszerű ajkai csak még több nyálat engedtek ki. Hamarosan a világ elhalványult és feketébe borult, és biztos volt benne, hogy a szívverése csak a farkában van.

 

Dove úgy tett, mintha megint elájult volna, de Prestont nem lehetett átverni.

– Az amerikaiak és a péniszük. Mindig a tálcákra ragasztják őket. Ti mindannyian szarháziak vagytok.

– Rábeszélhetlek, hogy engedj ki innen? Nem vagyok a barátnője. Nem a barátnője vagyok, alig ismerjük egymást. – Dove az arca elé fésülte a haját, mint hogyishívják kuzin.

– Ó, nem, ma cherie, a pokolba is, meg fogsz fizetni érte. Te péniszekről fogsz beszélni a zsaruknak, a rablókkal, emberek anyukáival. Ez az, amit érdemelsz. Talán megtanulod a szükséges leckét, ugye? – Preston bekapcsolta a rádióját, és megpróbálta elfojtani az előttük haladó mentőautó zaját.

Nagyon francia volt, és sok volt a háttérzaj. Dove remélte, hogy Preston talán elfelejti, hogy az út melyik oldalán kellene lennie, és megöli mindkettőjüket, mielőtt a kórházba érnének.

A tisztán gondolkodó, valószínűleg józan ember kérdéseire válaszolva Dove fantompénisze kezdett fájni.

Mit fogok mondani? Ó, Istenem, rám fogják hívni a rendőrséget?

Dove biztos volt benne, hogy amit Duke-kal tett, legalább néhány államban illegális. Talán az összesben. Ki a fasz tudta, hogy a piercing törvényeket sért? Úgy tűnt, Prestont személyesen sértette az egész helyzet. Odament a kocsi Dove felőli oldalához, és kinyitotta a lány ajtaját. Egy kínos idő után nyilvánvalóvá vált, hogy Dove messze nem áll normálisan a kiszállással kapcsolatban. Egyetlen szó nélkül, Preston megpróbálta kihúzni a lányt.

Ugyanilyen némán, Dove a hullamerevség legjobb imitációját adta elő, amit a hamis francia valaha is látott.

Preston ugyanolyan eltökélten akarta őt Duke mellé juttatni, mint Dove az ő kesztyűtartójába kerüni, és ott meghalni. Végül, nevetségesen hosszú birkózási idő után Preston abbahagyta.

– Kifelé!

Dove lehorgasztotta a fejét, és kimászott a péniszlyukasztás-mentes gubójából. Nem akarta, hogy a rendőrség birtokháborítással egészítse ki a nemi szervek elleni vétségek listáját. Vagy bűncselekményeket.

Ó, Istenem.

Megpróbált elmenekülni, de Preston számított rá, és megragadta a karját. Próbálta csevegéssel megpuhítani a férfit. – Pokolian jó fejvadász lennél. Gondoltál már arra, hogy ilyen karriert válassz?

Dove megpróbált kacsázni és táncra perdülni, de csak merev táncot tudott lejteni zene nélkül, miközben Preston továbbra is tartotta magát. Amikor besétáltak a sürgősségi várótermébe, egy nővér egy hivatalosnak tűnő mappával a kezében és normálisnak tűnő arccal megjegyezte: – Ó, remek. A barátnő. Kérem, foglaljon helyet. Át kell beszélnünk néhány dolgot, mielőtt megműtenénk.

Preston Dove mögé állt, és leültette egy székbe. A váróterem zsúfolásig megtelt. Nagyon kevés szék volt egyáltalán, így Dove-nak közönsége is volt a válaszaihoz. Miután elmondta a nevét és néhány alapvető információt, a nővér rátért a lényegre.

– Szóval, a barátja fogyasztott hallucinogén drogokat a szexuálisan deviáns szerepjátékukban? – Az ápolónő hangja nagyon hangos volt és kiválóan tudott artikulálni.

Dove a szájára tette a kezét. A pírja inkább ötödik fokú égési sérülésre hasonlított, és az egész testét beborította.

A cipőjére nézett, és nyikorogva válaszolt. – Nem volt drog.

A nővér bólintott, és kipipált egy rubrikát.

Mi a fene állt azon a cetlin?

– Fel tudná sorolni az összes testnyílást, amelybe behatolt a testén, hogy szexuális kielégülést szerezhessen az alternatív stílusú szerepjátéka során? – Az ápolónő csak félig-meddig érdeklődött Dove iránt; bizonyára nagyon érdekes lehetett a napja, ha ezek a kérdések egyáltalán nem borzolták fel a kedélyét.

Dove viszont magán érezte a váróteremben mindenki tekintetét.

Az anyák a szoba túlsó végébe terelték a gyerekeiket, lemondva az értékes helyükről, hogy megvédjék gyermekeik ártatlanságát.

Édes Istenem, szörnyeteggé váltam. Nézzenek másfelé! Nézzenek el!

– Csak az ő, tudod, himbilimbije. – Az ajkába harapott.

Azzal, hogy megpróbálta elkerülni, hogy kimondja Duke péniszének klinikailag megfelelő nevét, most már tisztában volt vele, hogy a "himbilimbi" helytelen kuncogást váltott ki. A saját szájából.

Jaj, ne! Ne a kuncogást.

Dove-nak szinte semmilyen megküzdési mechanizmusa nem volt, amikor a szociálisan félresikerült interakciókról volt szó. Amikor minden más kudarcot vallott – a menekülés, a bujkálás, a haldoklás, csak a kuncogás maradt.

Abban a pillanatban, amikor arra gondolt, hogy megpróbál nem nevetni, ez százszor rosszabb lett. Hamarosan már nem is kuncogott, hanem gágogott, ami horkantássá változott, ami aztán ziháló légzésbe torkollott, amitől az ápolónő riadtan nézett.

A nővér szigorú lett. – Mit szed? Mondja el most!

Ez persze a legrosszabb alkalom volt arra, hogy a földre csússzon, még erősebben nevetve, mint korábban. Dove a padlót csapkodta, próbált levegőt venni, miután valóban ott kötött ki. Az ápolónő ellenőrizte a pupilláit.

Sikerült néhány szót kiböknie, hogy megpróbálja megmagyarázni a helyzetét.

– Én... nem... vagyok... bedrogozva... csak... kényelmetlenül érzem magam.

Ekkor megindultak a könnyek. A hisztérikus, sírós nevetés olyan ragadós volt, hogy a körülöttük ülő embereknek egyszerűen nevetniük kellett, még akkor is, ha nem voltak benne a dologban.

Dove a hátára rogyott, és mély lélegzeteket vett, próbálta megnyugtatni magát, amikor hirtelen nagyon-nagyon kijózanodott.

Johnson magasodott fölötte, és teljesen összezavarodottnak tűnt. – Dove, te... jól vagy?

Mielőtt a lány válaszolhatott volna, az ápolónő felvilágosította.

– Ó, azért van itt, mert szétmarcangolta a barátja péniszét egy szadista, valószínűleg sátáni szertartáson.

Dove világa összeszarta magát. Összeszarta az ágyat. A kúpjában billegett.

Mert Johnson úgy nézett ki, mintha valaki felpofozta volna a gyönyörű arcát.

 

15. fejezet

Szégyen

Fordította: BaBett

 

Dove úgy gondolta, hogy a férfi gyönyörűen néz ki, még fejjel lefelé is. Ha becsukta az egyik szemét, még Prestont is ki tudta vágni a képből, akárcsak a Photoshop.

Johnson feszült arckifejezéssel hajolt le. Dove elfogadta a segítő kezét, és megpróbálta könnyebbé tenni a testét, mint amilyen volt. Nem akarta, hogy a férfi kitalálja a súlyát, mint egy farsangi kikiáltó.

A goromba nővér még mindig Dove-ot faggatta, olyan megalázó szavakat mondott, mint például "pénisz", "húgycső" és "heresérülés". Minden egyes kínos egészségügyi, tankönyvi szó Johnson arcán tükröződött. Mintha kis kövek lettek volna, amiket kegyetlen, meztelen trollok dobáltak.

Dove nyelve vastag és ostoba lett. Megpróbálta jelnyelven elmagyarázni, hogy miért hempereg a kórház padlóján. Ahogy az ujjai kemény csomóba gabalyodtak, a lány eszébe jutott, hogy valójában nem tudja, hogyan kell szavakat formálni a kezével.

A kisujja lilássá vált, ami Duke péniszére emlékeztette, amikor az kikukucskált a tálcán lévő ragasztószalag alól. Johnson bólintott a kusza ujjaira, és kivette őket a Twister stílusú helyzetéből.

– Figyelj, Dove, amíg jól vagy, nem kell elmondanod semmit. Úgy értem, nem egy NŐGYÓGYÁSZATI vészhelyzet miatt vagy itt, vagy ilyesmi? Mint a gyógyszerészed, megmondhatnám az orvosoknak, hogy milyen gyógyszereket szedtél a múltkori FERTŐZÉSEDRE.

Dove megcsavarodott, és a tömegre nézett. Kőkeményen hallgattak és feszülten figyeltek. Ennek a látványosságnak sokan szemtanúi lesznek. Ha csak levetkőzött volna, újra előadhatta volna az egyik legkevésbé kedvelt rémálmát.

Preston szólalt meg. – Le twit nem sérült meg a le puncija. Ő... hogyan mondják? Hülye seggfej. Igen. Oui. Egy hülye segg. Játszott a farkával? Elle est mauvaise.

A cipőjére nézett, és megpróbált elolvadni. Vagy spontán felgyulladni.

Bizonyára a megaláztatás gyújtotta fel a belsejét.

Johnson túl jóképű volt. Soha nem lenne vele. Tudta ezt és könnyek töltötték meg a szemét. Megpróbált egy pillantást vetni rá, hogy emlékezzen, hogy nézett ki ilyen közel hozzá. A távoltartási végzés előtt, mert a nő teljesen megőrült. Teljesen elmosódott volt, ezért elfordította a tekintetét. Johnson cipője közelebb került Prestonéhoz.

Hangja keményen szólt, de Dove egy szót sem értett abból, amit mondott.

– Si jamais tu reparles de cette fille de cette façon, je te casserai la gueule jusqu'à ce que tu pleures comme la mauviette que tu es.

Preston cipője hátralépett, mintha megégett volna. – Te le főnökösködő és le hülye vagy, gyógyszerész.

– És soha nem volt akcentusa a Save-Martban.

Dove-nak eszébe jutott, hogy Preston volt az igazgató azon a napon, amikor ő és Duke megérkeztek a Save-Martba, hogy alkudozzanak Johnson állásának visszaszerzéséről. Ránézett az álfranciára, és megrázta a fejét, az egyetlen jelbeszédet használta, amiben tényleg biztos volt. Az utolsó dolog, amire most szüksége volt, hogy Johnson rájöjjön, hogy Duke hogyan terrorizálta Prestont és a Save-Martot. Az élénk fejmozdulat megállította a lány könnyeit.

Preston gúnyosan rávigyorgott Dove-ra, nyilvánvalóan túlságosan is jól emlékezett a puccsra, amelyben ő is részt vett. – Dis lány, akit kedvelsz? Tudtad, hogy eljött azzal a nagy, lüktető le seggfejjel, és megzsarolt engem és a cégemet, hogy adjam vissza az állásodat?

Még a kíváncsi nővér is elhallgatott, amikor Preston úgy terítette ki a vádat, mint egy pikniktakarót a váróteremben.

Ó, bassza meg!

Egy pillanat múlva olyan volt, mint egy szappanopera teljes kinyilatkoztatása zihálással és ciccegő hangokkal a váróteremben. Mondania kellett valamit. Meg kellett próbálnia felemelni a fejét, de a nyaka főtt tészta volt. Ilyen volt az élet Dove számára. Csalódás és punci kiütések. Dögös gyógyszerészek, akik gombafertőzés elleni gyógyszereket osztogattak.

Egy könnycsepp hullott a cipőjére, és szipogott. A szemét törölgetve próbált elég hangosan beszélni ahhoz, hogy érjen valamit. Néhány értelmes szóra lett volna szüksége, de ők nem voltak a barátai, és soha nem is lesznek azok.

– A pénisze. Igen, megpróbáltam átszúrni. Tüsszentettem, és félre ment; aztán elájultam. – Dove összerezzent a saját hangjától.

A férfi hosszú ujjai megragadták a kezeit, amik megpróbálták egymást halálra fojtani. Aztán az egyik keze egészen az arcáig ért, és addig billentette, amíg a lánynak rá kellett néznie.

– Csukd be a szemed! – Johnson a szabad kezével a zsebébe nyúlt.

A nő megtette, amit kért, de szégyenkezve azon tűnődött, hogy a nyelve elég hosszú-e, hogy elérje a férfi kezét.

Csak egy gyors nyalás.

A férfi finoman megmarkolta, mintha az álla egy cici lenne. Az egy cicis áll volt. Dove azt kívánta, bárcsak lenne ott lent egy pattanása, hogy mellbimbót szimuláljon, mert tudta, hogy ez az érintés lesz az utolsó. Nem is csodálkozott, hogy a férfi mit csinál, amíg a szeme csukva volt. Érezte a nézők tekintetét; ott voltak és talán még pöttyösek is voltak, ahol lyukakat égettek a pólója anyagába. A szíve hülye volt, ahogy Preston is mondta. Ragaszkodott a boldogsághoz, csóválta a farkát, és arra a tényre koncentrált, hogy a férfi megérintette őt.

– Oké, nyisd ki! – Johnson finom, mentolos lehelete cirógatta a lány arcát.

A lány megpróbált inni belőle, miközben szexisen – remélhetően – kinyitotta a szemét.

A férfi egy kulcstartó zseblámpát tartott centiméterekre a pupillájától.

Az egyik szeméről a másikra ment. – Egyenlő és reaktív. Hogy vagy? Hogy érzed magad? Beütötted a fejed, amikor elestél?

Preston elsétált, és azt mormolta, hogy "puhány" és "le amerikaiak és az ő le zsarolásuk".

Ilyen közel Johnson arcához, el kellett mondania neki az igazat, és tudatnia kellett vele, hogy soha nem akarta megbántani az érzéseit. Belenézett a férfi zöld szemébe, és hagyta, hogy megbabonázza.

– Te. Láttalak a videón – tudod, ahol mogyorón vágtak a farokgyűrűvel? – A lány az ajkába harapott.

Valószínűleg kihagyhatta volna a farokgyűrűt.

Johnson bólintott. A tömeg morgása ellenére folytatta.

– Nos, azt mondták, hogy elvesztetted a munkádat, és ezt nem hagyhattam. Te szeretsz gyógyszerész lenni, és megmentetted Duke kolbászevő életét. Nem meleg pornó volt. Úgy értem, a melegpornóban talán vannak farokgyűrűk, nem mintha sokat láttam volna.

Néha, amikor Dove este lehunyta a szemét, azt a képet látta, ami Duke tévéjébe égett, mint egy negatív a szemhéja belsejében. Egészen biztos volt benne, hogy Fordicks egy farokgyűrű árnyékos körvonalait látta.

Ennek se füle, se farka, seggfej. Ne beszélj már a pornóról és a farkakról!

– És nyilvánvalóan béna vagyok a beszédben.

Valakinek a székekből volt mersze felkiáltani: – Ámen!

Ellenállt a késztetésnek, hogy megforduljon, és rájuk meredjen. Johnson még mindig figyelt. Igaz, a szemöldöke riadtan felhúzódott, de még mindig itt volt. Még mindig megérintette a cicijét.

– Szóval megkértem Duke-ot, hogy jöjjön velem. És ahhoz, hogy rávegyem erre, adnom kellett neki valamit. – Dove egy pillanatig nyelt egyet. Kicsit erősebben támasztotta a fejét Johnson kezére. Megpróbálta átölelni a tenyerét a cicijével.

A kíváncsi nővérke beleszólt az ötleteibe. – Kötözés? Orális szex? Szélszorulás deviáns kielégülésre?

Dove tudta, hogy az arca vörös, ahogy az ápolónő megemlített néhány komoly furcsaságot.

Miféle kórház ez?

– Beleegyeztem, hogy átszúrom a szörnyű farkát, ha segít neked. És ő meg is tette. Az istenit! Annyira megdöbbentem, de ő beszélt, amikor én nem tudtam, és a Save-Mart visszaadta a munkádat. Szóval tartoztam neki. Mosolyt varázsolt az arcodra, akaratlanul is, ezért hálás voltam. Annyira hálás voltam, hogy megpróbáltam átdöfni a farkát egy piercing belővő pisztollyal, amit a Craigslistről szerzett. – Dove megpróbálta bátorításként kezelni, ahogy Johnson szemöldöke riadalomból értetlenkedésbe váltott.

A tömeg undorodó hangokat hallatott.

A lány a férfi keze köré nyúlt, vigyázva, hogy ne üsse el az útból, és megtörölte a szemét. A következő pillanat volt minden.

Mit fog tenni? Eszébe jutna-e egyáltalán, hogy újra szóba álljon vele?

Elejtette a félelmetes kezét, és felsóhajtott. Megfordult, hogy távozzon, nem szólt egy szót sem. Dove keze remegett, ezért hagyta, hogy megküzdjenek ujjai újra egymással. A padlóra nézett. A korábbi könnycsepp megteremtette a saját kis ösvényét, és legurult a cipője oldaláról. Biztos volt benne, hogy egyszer majd túlteszi magát azon, hogy itt hagyta őt, talán egyszer, egy millió év múlva, de a tekintetét lent tartotta. Nem akart a hátára emlékezni, ahogy undorodva elhagyja őt.

– Duke a pasid? – kérdezte a férfi. Tőle.

Felnézett, és a férfi még mindig ott volt, az ajtóval szemben, de nem ment el.

– Nem. Még bottal sem nyúlnék hozzá.

A kéretlen hallgatóság felnevetett.

Aztán a férfi megfordult.

Aztán odasétált hozzá.

Visszatartotta a lélegzetét. Johnson olyan közel volt, csupa zöld szem és cizellált állkapocs és tökéletes szőrzet. Persze túl hangosan beszélt, de a lánynak tetszettek a férfi szavai.

– Akkor én szeretnék a pasid lenni, ha nem bánod.

Johnson ajkai mozogtak, így a szavaknak tőle kellett származniuk.

A lány most már csak bólintani tudott. Az összefüggő verbalitással való küszködése olyan volt, mint az idegek Duke péniszének hegyén. Johnsonnak csak egy félmosolyra futotta, ahogy átölelte a nőt. Nem bízott magában, hogy megmozduljon, félt, hogy tökön vágja, vagy rossz irányba fordítja a fejét, és beveri az orrát a férfi orrába. A férfi a hajába túrta a kezét, és olyan közel jött hozzá, mintha meg akarná csókolni. A lány figyelte, ahogy a férfi ajkai egyre közelebb kerülnek. A lány kancsalított egy kicsit, aztán a férfi szemébe kellett néznie.

– Lélegezz, Dove!

Ezúttal a hangja suttogás volt, és ez volt a legszexibb dolog, amit valaha a fülével hallott. Arra is rájött, hogy a tüdeje lassú halált halt zsibbadt sokkjában. Vett egy nagy levegőt, és érezte a férfi kölnijének illatát. Old Spice. Felismerte a nagyapja fürdőszobájából. Lehet, hogy lenyúlja az üveget, amikor legközelebb az idősek otthonában pisil.

Zihált, amikor Johnson erősen megragadta, és még közelebb vonta magához.

Ez az! Meg fog csókolni. Mint egy kibaszott filmsztár. Vagy mint egy rajzfilmfigura. Mint Minnie és Mickey. Ó, Istenem.

Megnyalta az ajkát, és az egész váróterem talpra állt, tapsolt és huhogott. Elpirult, de minden vére a puncijában volt, biztos volt benne. Elmondott egy néma imát, hogy a szája ne legyen seggízű.

Közelebb hajolt hozzá, és lágyan megcsókolta. És ott volt az ajka. És az íze. Gyönyörű volt.

Pont itt csókolta meg, ahol korábban azt hitte, hogy meghal a szégyentől.

A férfi mélyebben csókolta, és a lánynak végre volt bátorsága, hogy a karjait a férfi nyaka köré fonja. Most az egyszer, amikor a legjobban számított, simulékony volt.

Ki akarta ásni a csempepadlót, bronzba önteni, és nyakláncként viselni, amin az állt: Megcsókol engem.

És ahogy a férfi felemelte, és visszatette a lábára, az ujjbegyeit az ajkához emelte, mintha ott tudná tartani a csókját. A férfi átkarolta, mintha harmadik óta randiztak volna. A lány hozzá bújt, és a férfi mellbimbóját akarta rágcsálni, mint a rágógumit, de nem tette.

Johnson végig nézett a nővéren: – Hol van a kórházi igazolványa?

A nővér idegesnek tűnt. – Én... ööö... análisan helyeztem be egy betegbe.

Johnson és Dove értetlenül nézett egymásra. Mintha a nő igazolványa megtört volna valami szerencsét hozó varázst, egy másik nővér – igazolvánnyal – jelent meg a színen.

– Mrs. Duffington. Megint kijutott ide? Esküszöm, azonnal hívom az orvost, hogy változtassa meg a gyógyszereit. Ezek a hallucinációk kezdenek egyre élénkebbek lenni. –  Az igazi nővér Dove és Johnson felé fordult. – Remélem nem verte át magukat. Ezek a gyógyszerek, amiket szed, arra kényszerítik, hogy helytelen kérdéseket tegyen fel. Komolyan. Menjünk, Mrs. Duffington. – A hamis nővér átadta az ellopott írótáblát.

Dove észrevehette volna hamarabb is, hogy a téveszmés beteg a kórházi köpenyét egy műtősnadrágba gyömöszölte, ha nem lett volna annyira megalázva, hogy Duke farkával együtt került a kórházba.

Johnson nevetése hangos volt, mint mindig, de mivel a férfi átölelte őt, ő is megmozdult.

Nem hiszem el, hogy meghaltam a szégyentől, és a mennyországba kerültem. A mai nap a legjobb nap az életemben.

 

16. fejezet

Farokváza

 

Fordította: Miss Hell

 

Duke nem tehetett róla, de büszke volt nagy, hegyes, mindig merev péniszére, de úgy fájt, mint a kurva anyja.

És unatkozott. Az ápolók féltek tőle– főleg azért, mert folyton a farokgyógyszerért könyörgött nekik. Riasztó ütemben lapozta át a tévé csatornákat. Ezen a ponton csak próbálta megtörni. Hiányzott neki Bobbin és Fordicks.

Dicks. Jaj.

Szóval a piercing szar ötlet volt. Nem ez volt az első, és biztosan nem is az utolsó.

Egy nő sétált be a szobájába egy írótáblával. – Mrs. Duffington vagyok. Szóval a pénisze sérülése miatt van itt, igaz?

– És te azért vagy itt, hogy megszúrd? Vagy te is azok közé a ribancok közé tartozol, akik ragaszkodnak hozzá, hogy tízpercenként megnézzék a fenekemet aranyér miatt? Mert a következő szemétláda, aki az orrát a seggem repedésébe dugja, kurvára külön szállítmányt kap valamiből, amit a beleim főztek ki. – Duke fenyegetésként kipukkantott egy figyelmeztető fingot.

– Nem kell udvariatlannak lenni, uram. Csak számot kell adnia arról, hogyan történt ez az incidens. Fontolgatják, hogy vádat emelnek a barátnője ellen, aki– mellesleg– éppen egy másik férfival csókolózott a váróteremben. – Mrs. Duffington csupa üzlet volt, egy kis pletykával megspékelve.

– Miért lógnak a mellei? – Duke nyomatékosan rámutatott a nővér – szerinte – félrecsúszott mellbimbóira. – Ez az ing úgy néz ki, mint egy kibaszott kórházi köpeny. Az ápolónők melltartót hordanak, és neked nincs. – Hunyorított a szemével, ahogy szerette, amikor egy csalónak a nyomába eredt.

Mrs. Duffington közelebb kapta magához az útban lévő melleit a mappáival.

– Hogy merészeli! – Elkezdett hátrálni a kórházi szobából, igyekezett inkább sértettnek látszani, mint rajtakapottnak.

– Ó, a fenébe is, hogy zmeneküls, te mocskos kurva. Akarsz egy képet a faszomról? – Duke mindent, amit csak elért, a falhoz vágott, hogy felhívja a figyelmet a szobájára. Először a távirányítót, aztán a villáját, végül pedig az ételét, a kórházi moslékkal teli tálcát – mind repültek. Amikor megpróbálta elhajítani a hívógombját, csak az ágyához rögzítő drót akadályozta meg.

A gomb megnyomásával a hangja dübörgött és visszhangzott a nővérek körüli állomáson a folyosó végén. – Farokperverz! Hívja a 911-et! Farokperverz vadmellekkel! Segítség!

Az igazi ápolók gyorsan reagáltak. Mrs. Duffington bűnösnek tűnt, de egy kicsit örült is a nemi szervekről szóló beszélgetésnek.

– Miféle hely ez? Úgy érzem magam, mintha a kibaszott állatkertben lennék, ahol a majmok egymás seggéből eszik ki a bogarakat! Vigyétek vissza ezt az őrültet a ketrecébe! A rohadt szőrös mogyoróvessző. Mit kell itt egy férfinak tennie, hogy egy kis péniszmagányt kapjon?

Egy dulakodás után, amelyben Mrs. Duffington nagyon megalázó tirádába kezdett Duke kötésének mérete miatt, a nővéreknek sikerült megtisztítaniuk a szobáját a betolakodótól.

Duke rosszallóan nézett az ápolóra, aki bejött, hogy feltakarítsa a rendetlenséget, amit csinált. Utálta a kórházi szobát. Soha senkinek nem jutott eszébe becsukni azt az istenverte ajtót, és néha – csak néhány kibaszott alkalommal – nem akarta, hogy a segge repedése iránt érdeklődő közönség legyen. Elvették tőle a lehetőséget, hogy becsukja az ajtót.

A kötését babrálta, miközben próbált úgy tenni, mintha a váróteremben egy pasival csókolózó Dove-ról szóló hír nem égetné meg egy kicsit a mellkasát.

Nem mintha azt akarta volna, hogy a barátnője legyen. Nem mintha alig várta volna, hogy a lány hazajöjjön a szörnyű munkájából, és kimerülten, könnyen ugrathatóan összeessen a kanapéján.

Egyáltalán nem így volt.

Úgy suhintott a pénisze tetején, mintha csörgettyűsdit játszana.

Hoppá.

– Kibaszott kacsák. – Duke vonaglott, és megpróbált szabadulni magától.

Kopogtak az ajtaján.

– Dugj fel egy óriási kaktuszt a seggedbe! – kiabálta, hogy elijessze a látogatót.

Az ajtó mégis kinyílt. – Figyelj, valószínűleg megérdemlem, hogy ezt tegyem magammal, miközben te nézed. Sajnálom, hogy elcsúfítottam a férfiasságod.

És ott volt a lány, a lány, akire fütyült, kínosan nézett ki, mint mindig, kivéve, hogy elpirult és megérintette az ajkait. Annyira kibaszottul nyilvánvaló volt. Akár egy olyan pólót is viselhetett volna, amire az volt írva, hogy „Valaki most csókolt meg a pokolba”.

Hajlandó volt fogadni, hogy azután, hogy a gyógyszerész beleszántotta a kocka énjét Dove-ba, a nő úgy fog sétálgatni a punciját ölelgetve, mint egy plüssmackó.

A képzeletében gyorsan felvillanó krémes bőr a gyógyszerész keze alatt Duke lábujjai begörbültek, és a fogai összeszorultak a féltékenységtől. Megrázta a fejét a saját ostobaságán. Olyan volt neki, mintha a húga lenne. Egy húg, aki valószínűleg ugyanúgy nevetne, mint ahogy zihálna, ha ágyba vinné.

Awww. Bassza meg.

Lerázta magáról, és megpróbált gúnyolódni. – Csak attól féltél, hogy annyira ellenállhatatlanná teszed a farkamat, hogy át kell verekedned magad a dugásra váró nők tömegén, csak hogy eljuss a szaros lakásodba.

– Ó, szereted a lányokat? Azt hittem, a tévé meggyőzött, hogy válts csapatot. A farokékszer egy pornó dolog. Ugye? – Leült a szörnyű vinilszékbe.

Duke észrevétlenül megrázta a fejét. – Szóval szexeltetek a váróteremben?

A lány összerezzent, és újra megérintette az ajkait, majd előrehajolt, mintha a férfi a legjobb barátnője lenne.

– Ó, Istenem! Johnson itt volt, hogy gyógyszereket szállított a kórházi gyógyszertárba, és aggódott, hogy mi ketten együtt vagyunk. – Hozzátett egy hitetlenkedő nevetést, ami egy kicsit felszakította Duke szívét a varratoknál.

Folytatta. – Szóval persze mondtam neki, hogy nem dugnék senkit mással.

Duke felnevetett, amire számított, de nem tudott a szemébe nézni.

– Aztán megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, és én igent mondtam! – Izgatottságában csikorogni kezdett, és összecsapta a kezét. – Ilyesmi még soha nem történt velem. Úgy értem, kedvelem őt, és ő is kedvel engem? Nem gondoltam, hogy ez valaha is lehetséges lesz. – Sóhajtott egyet.

– Ezt örömmel hallom, Farok Savanyító. Mikor lesz az első randid? – Duke igyekezett az orrát piszkálni, mindent könnyedén és undorítóan tartva – pont úgy, ahogy a nő elvárta volna.

– Majd később tweetelni fog nekem. Gyönyörű és hangos és csodás. Csak azt nem tudom elképzelni, hogyan fog valaha is sikerülni, hogy elég tökéletes legyek neki. De azért belehalok a próbálkozásba. – Dove haszontalan karmokká formálta a kezét, biztosan elképzelte, hogy miként maradhatna el a tökéletességtől.

– Tudod, eléggé elképesztő vagy... – Duke megállította magát, amikor Dove telefonja valami nála fontosabb dologra figyelmeztette.

A hülye fejében fejezte be a mondatot. Elég elképesztő, ahogy szombatonként pizsamában flangálsz, az asztalomnál eszed a müzlidet, mert utálod hallani magadat rágni, és a tévém mindig be van kapcsolva.

Már így is tökéletes vagy önmagadban.

– Ő az. Megint futás közben tweetel. Annyira imádnivaló! Azt mondja, „Helyénvaló-e a Twitteren randit kérni a barátnődtől?” Mit mondjak? – Dove felnézett, és az alsó ajkába harapott, fejben komponálta a tökéletes választ. – Hogyan mondhatnám azt, hogy „Basszus, igen!” anélkül, hogy azt mondanám, hogy „Basszus, igen!”? – Dove beszélgetés közben gépelt. – Abszolút. Mikor és mit vegyek fel? – A lány a szempilláival a telefonjára rebegtette a szemét, és teljesen figyelmen kívül hagyta Duke-ot, miközben a képernyőjét bámulta. Mindketten felugrottak, amikor a telefon rezgett és megcsörrent.

– Ó! Azt mondta: „Négy óra post meridiem, keleti idő szerint. Kérlek, viselj teljesen feketét.” Mindjárt elhányom magam, alig várom! – Dove begépelte a válaszát, és zsebre vágta a telefonját.– Fogadok, hogy egy gót koncertre visz el. Jobb, ha tanácsot kérek Flowertől, amit utálok megtenni, mert, tudod, a tíz szó. Hmm, vajon tudna-e írni helyette? Annyira okos! Post meridiem? Komolyan, ez annyira szexi.

Miközben felállt, egy mérföld per perces sebességgel beszélt. A combja szakadó hangot adott ki, ahogy felhevült bőre elszakadt a szék vacak anyagától. Duke-nak még egy fingós viccet sem volt szíve elsütni.

– Úgy hangzik, mintha egy kibaszott temetésre vinne magával. Milyen gót koncert kezdődik négykor? Azok a szemetek még a koporsójukból sem szállnak ki post meridiem tíz előtt.

Dove benyúlt a rövidnadrágja zsebébe, és előhúzott egy műanyag százszorszépet. – Ezt neked hoztam. Hát, a várószobából loptam. A műanyag virágok ízléstelenek; biztos vagyok benne, hogy észre sem veszik, hogy eltűnt.

Közelebb lépett, és a zöld szárat a farkába szúrta, mintha váza lenne. A férfinak nem tetszett neki, hogy a nemi szerve most százszorszépeket nyomott ki.

Dove megcsókolta az arcát, és megsimogatta a karját. – Bocsánat, hogy tüsszentettem. Remélem, megtanultad a leckét a farkaddal. Azt hiszem, még mindig tartozom neked.

Duke figyelte, ahogy megfordul és elmegy. A lány pattogós és boldog volt. A gyógyszerésze férfiként viselkedett, és mindent megtett, amit Duke-nak már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tennie. Miért gondolta, hogy a nő mindig szingli lesz, és mindig ott lesz, hogy nézze, ahogy kolbászt eszik?

A kurva életbe.