11. fejezet
Fitt
Fordította: Sophie
Duke kivégezte az utolsó falat
Slim Jimet, és az ujján maradó zsiradékot nézte. Két lehetősége volt: lenyalja,
vagy belemasszírozza a zacsijába. Miután leszedte a macskát a golyóiról – horkantott
– úgy gondolta, megérdemelnek egy kis szeretetet. A golyói megérintése
mindig is kellemes érzés volt, szóval miután megfürdette a heréit a krémbe,
elhúzta a kezét.
– A golyóim még mindig
sajognak. Ti srácok hogy bírjátok? – Duke a két meleg srác felé bólintott,
akik éppen egy dicsőséges szenvedélybe ragadtak a tévében.
Szeretett hozzájuk beszélni,
mintha csak a szobába lettek volna. A térdelő srác neve Bobbin volt, az állóé
pedig Fordicks.
– Meg kell mondanom, jól
néztek ki, fiúk. – Miközben megérintette a heréjét, Duke véletlenül
belekapott az egyik cica ejtette sebbe. A Slim Jimben lévő fűszerek
megpróbálták rávenni az ő szeretett golyóit, hogy visszahúzódjanak a testébe és
méhnek álcázzák magukat.
Leugrott a kanapéról, és a
hűtőhöz ment. Duke megragadott egy üveg vizet, belepréselte a nadrágjába, és a
jeges megkönnyebbülést a karcolásaira spriccelte.
– A szőrös rohadt anyját!
– Duke széttárt lábakkal állt, és ide-oda lengette a golyóit, hogy
enyhítsen a fájdalmán.
A mutatvány szépsége azon múlt,
hogy ha eléggé meglengette, akkor a golyói egymást paskolták. Aztán abba kellett
hagynia a golyói tornáztatását, amikor a combizmai tiltakozni kezdtek.
– Szóval mi a francot
fogok ma este csinálni? – kérdezte Duke Bobbintól és Fordickstől.
Nem válaszoltak, ezért úgy
döntött, hogy megosztja velük jelenlegi gondjait. – Ha valaha is
találkozok egy totál vegetáriánus lánnyal, szerintetek megengedi, hogy
megteászacskózzam a húsos és fűszeres illatú golyóimmal?
Fordicks egy kicsit nyugtalanul
nézett, de mivel már közel volt ahhoz, hogy elélvezzen, amúgy is aggódónak
tűnt. Duke odasétált a kijelzőhöz, és mint a focistáknál szokás, rápaskolt a
magömlés előtt álló férfi fenekére.
– Te szegény barom. Gyere
már végre. Megvagy? Megvagy?
Duke megtalálta a távirányítót
és leült. Egy kis színt adott Bobbinnak és Fordicksnek, amint bekapcsolta a
sport csatornát. A bemondó ostobán fecsegett, Duke pedig unatkozott. Istenem,
mennyire utált unatkozni. A képernyőn feltűnt egy reklám, és a Petco hirdetése
belerobbant a világába.
Imádni való állatok mászkáltak
Bobbin hasán keresztül. Duke félig elmosolyodott, ahogy az alsójában lévő
macskára gondolt. Mielőtt a farkát kezdte kaszabolni, a kiscica elég cuki volt.
– Lehetséges, hogy egy
kisállatra lenne szükségem? Bizony. Kibaszottul egy kisállatra van szükségem.
– Duke otthagyta a tévét, hogy könnyítsen magán. Ahogy a hangos,
megnyugtató hangot hallgatta, átnyúlt a válla felett és megvakarta a hátát.
Összerándult, ahogy egy fájdalmas csomót talált az ujjaival. Lecsöpögtette a
péniszét, és kint hagyta száradni, amíg próbálta megnézni a hátát a tükörben.
Egy kibaszott pattanás volt, és
nem olyan helyen, amit elért volna. Hagyta, hogy a pólója eltakarja a hibáját.
Duke-nak szokatlanul sima bőre volt, szóval a pattanás nem volt szívesen
látott. Eléggé felgyűlt ahhoz, hogy biztos legyen benne, hogy nagy kárt
tehetne, ha csak egy kicsit is megnyomná.
A karjai túl rövidek voltak.
Próbálta a fal sarkához nyomni, de ahelyett, hogy az kinyomta volna, csak
feldühítette.
– Baszd meg, pattanás.
Akkor bevetem a nehéztüzérséget. –Duke odalépett a mosogatógéphez, és elővette
a grillfogót. Visszalépett a tükörhöz, és az eszközt az eltökélt kezeinek
meghosszabbítására próbálta használni. Nem sikerült. Nem látott rá jól – a
tükörkép eltakarta a púpot. Más lehetőség nem lévén, úgy döntött, hogy
belevonja ebbe Dove őrült seggét, és hagyja, hogy ezt ő intézze el.
Belecsúsztatta a lábait a melegítőjébe, és gyengéden egy elasztikus tapaszt
tett a golyóira.
Eszébe jutott a ruha, ami rajta
volt, amikor utoljára látta, és meg kellett állnia nevetni. A lány randija, a
patikus, még csak fel sem ismerte a Save– Mart kolbászüzemben, mert
leborotválta a szakállát. De Duke el sem tudta képzelni, hogy a fasz hogy
keverhette össze Dove-ot bárki mással, aki nem Dove. Ő valahogy gyönyörű volt.
A haja szuperdús volt és fantasztikusan nézett ki, ha leengedte. És senkinek
sem mondta, de a mellei is elég jó dudák voltak. Nem volt egy kimondott modell
vagy ilyesmi, de aranyos volt. Nagyon aranyos. Gyönyörűen aranyos.
Amikor odaért a lány ajtajához,
olyan erősen és dühösen kopogott, hogy a szomszédság is pont abban a
pillanatban nyitotta ki az ajtót, amikor Dove is. Normálisan nézett ki és
mosolygott. Duke felmutatta az ujját a szomszédoknak, miközben átadta a fogót
Dove-nak.
– Hé, te lány, van egy
hatalmas pattanásom, és ki kell nyomnod. – Duke szélesen rámosolygott.
– A farkad már megint kint
van – takarta el a szemét Dove.
– Szellőztetni kell. A
faroknak is kell levegőznie. Az alsógatya egy börtön.m– Visszatuszkolta a
jakot és a rágcsálókat a tokjukba—a melegítőjébe. – Eltettem. Ezúttal tényleg.
Dove a fél szemével az ágyéka
felé hunyorgott, és amikor látta, hogy nem hazudott, megnyugodott. – Nem
fogom kinyomni a pattanásodat. Beengedted Johnsont. Még nem voltam kész.
– Az biztos, hogy nem
voltál kész. Mi volt az a hang? És a sál? – Duke-nak meg kellett
kapaszkodnia a kilincsben, nehogy elessen, annyira nevetett, ahogy
visszaemlékezett.
Dove az ajtó mögött állt, és
megpróbálta becsukni az ajtót. Duke erős szemétláda volt.
– Állj, ne. Abbahagyom a
nevetést.m– Még vagy egy percébe került, mire lecsillapodott.
Dove a szemét forgatta. – Máris
kiszúrtam a férfias dolgaidat. Nem nyúlok semmilyen bőrkiütéshez. Fúj.
Duke rábámult.
– Nem. Nem. Ne nézz így
rám. Oldd meg a saját problémáidat. – Mivel Dove nem tudta becsukni az
ajtót, ezért hátat fordított neki.
A férfi követte őt, és a
fogójával bevonult a fürdőszobájába.
Dove megállt, és újra a tükörbe
nézett. Basszus, tényleg jó a hajam.
Duke felől morgó hangok
érkeztek. Még csak nem is akarta tudni, a férfi mivel erőlködik. Ismerős
rezgést hallott, majd egy győztes kiálltást.
– Ezt kapd ki, te szemét.
Hé, Lotsa, az elektromos fogkeféd bevált.
A fürdő ajtaja kinyílt, és Duke
egy szál zokniban sétált ki, mintha a Red Hot Chilli Peppers tagja lenne.
– Valamit szeretnék
megkérdezni, de nem baj, ha előtte lezuhanyoznék?
A férfi megfordult, hogy
megmutassa a vérzés helyét, mire a lány gyorsan behunyta a szemét. Dove arra
gondolt, hogy a randija Josnsonnal megváltoztatta őt, mert hiába állt ott Duke,
kezében a lány drága fogkeféjével, ő mégis nyugodt maradt.
Duke a hallgatását
beleegyezésnek vette, és visszasétált a fürdőbe, az ajtót pedig tárva-nyitva
hagyta. Kidobta a folyosóra a zoknijait, aztán hallotta, hogy elhúzza a
zuhanyfüggönyt.
Picsába.
A szeméremszőrzet még mindig a kádban van.
A nagy izgalomba teljesen
elfelejtette a kósza szőrszálak feltakarítását.
– Szent csöcs gomba!
Felboncoltak egy jetit itt? Mindenható Isten, te lány. –Visszaballagott a
folyosóra, ezúttal mindkét kezével tartva a kincseit. – Lecsupaszítottad a
faszkesztyűt. Szép. Na, mutasd!
Úgy nézett a lányra, mint aki
megteszi, egyszerűen azért, mert azt javasolta.
– Előbb nyalnám meg egy
majom hónalját, mint hogy megmutassam a vaginám neked. – Dove bemutatott
neki.
– Tudod, mit szeretek a
legjobban a meztelen mufflyukban? Hogy úgy néz ki, mint egy teve csüngő ajka. – Duke
kinyújtotta az ajkát, amit elernyesztett, így gumiszerűnek és lazának tűnt.
– Menj a szobádba, Duke.
– Dove az ajtó felé mutatott.
Duke figyelmen kívül hagyta őt,
megfordult, a csupasz seggét a lányra villantotta. Kiengedett egy frissen-a-forrásból-hallatszó
fingot.
– Hoppá, úgy tűnik szarnom
is kell. – Megint nyitva hagyta az ajtót, így a hangja tiszta és hangos
volt, ahogy az kiabálta: – Tűz a lyukban!
A lány Steve a macskára nézett,
aki – mint mindig – hátrafelé nézett. –Utálom Duke-ot. – Steve
becsukta az egyik szemét. Ahelyett, hogy úgy tűnt volna, mintha kacsintana,
inkább olyan volt, mintha célozna. Dove megrázta a fejét, és bejelentkezett a
Twitterre. Johnson újabb üzenetet küldött neki.
Johnson
Pharm (@06201984M358):
@Lotsa_Szexvámpír A kezeimnek
még mindig olyan illata van, mint a balzsamodnak.
Dove vissza akart írni, hogy: – A
kanapénak még mindig olyan illata van, mint a golyóidnak – de nem
gondolta, hogy ez annyira romantikusnak hangzana, mint ahogy ő gondolja.
Teljesen elfeledkezett a szemét Duke-ról, ahogy a lakásában idegesíti, csak
álmodozva bámulta a kijelzőt. Ráment a frissítésre, és megpróbált valami
választ kitalálni.
Johnson
Pharm (@06201984M358):
@Lotsa_Szexvámpír Hacsak nem
zsíros a hajad, mert akkor a verejtéked illatát érzem.
A képet, amit az üzenet
kiváltott az elméjében, beszennyezte Duke pattanásának a képe.
Lotsa
Szexvámpír (@Lotsa_Szexvámpír):
@06201984M358 Az a balzsamom
illata, nem a bőrömé.
Nos,
ez valami bűnös, de kínos flört.
Duke elzárta a zuhanyt, és
arról énekelt, hogy milyen dögös.
Johnson
Pharm (@06201984M358):
@Lotsa_Szexvámpír Fogadok a
bőröd illata is ugyanolyan csodálatos.
Dove megpróbált a szavaira
koncentrálni, a csodálatos szavaira a saját olajos bőréről, de Duke kiszállt a
zuhanyzóból, és egy szál pólóban parádézott előtte.
– Vedd fel a gatyád! Drága
jó Isten! – Dove undorodva ráncolta össze az orrát.
– Eltakarítom a szaromat.
Hol van a pumpa? – Duke a derekára kötötte a melegítőt, a csomó pont a
pénisze fölött volt, így ahogy a szárai lelógtak eltakarták a hímtagját.
– Nekem olyanom nincs
– válaszolta csalódottan Dove.
Istenem,
én csak valami szexit akarok válaszolni Johnsonnak. Nem akarok én pumpákra
gondolni. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy figyelmen kívül hagyom.
Lotsa
Szexvámpír (@Lotsa_Szexvámpír):
@06201984M358 Csak akkor
verejtékezem, ha egy férfit vonzónak találok. Most olajos vagyok.
Dove megszokásból rácsapott az
enterre, majd a homlokára csapott.
Ó,
igen, ez dögös. Nagyszerű.
– Kinek nincs pumpája?
Milyen nyuszi kaki szaró vagy te? Az isten verje meg. Ez egyenesen sértő
azoknak, akiknek robosztusabb emésztőrendszerük van. – Duke igencsak
feldúltnak látszott.
– Komolyan? Akár a saját
kibaszott lakásodban is kirakhattad volna. – Dove felállt, hogy
kitessékelje őt és a hülyeségeit a lakásból.
– Ne, van egy kérésem. Nem
csak azért jöttem fel, hogy szemtanúja legyek a Szőrös Babuskád
legyilkolásának. Még ne dobj ki! – Duke megragadta a kanapé hátulját, és
belekapaszkodott.
Dove felsóhajtott és leült.
– Akkor kérdezz. – Folyamatosan hátranézett a válla felett a Twitter
képernyőjére, de ilyen távolból nem látta.
Duke átfordult a kanapé
hátulján, és a Johnson által ejtett mélyedésbe huppant a meztelen fenekével.
Nos,
most szállt el a kanapé szagolgatása. Seggfej.
– El kell vinned a
Petcoba. Szeretnék egy háziállatot. – Egy nagy, boldog mosolyt villantott.
– Nem. Nincs az az Isten.
És a Petco ilyen későn már zárva van. – Dove ránézett a saját
háziállatára. Az állat ránézett Duke-ra, majd felállt a szőr a hátán.
Nos, akár oda is adhatnám neki.
Mintha Steve meghallotta volna
a gondolatait, ránézett, majd ásított egy nagyot, megmutatva a félelmetes
fogait.
Duke folyamatosan arról dumált,
hogy mennyire hiányoznak neki az ellopott macskák. Dove nem osztotta meg vele,
hogy Debra Anastasia és az ő szerencsétlen férje egy újabb cicus után
kajtatnak.
– Duke, ha háziállatod
van, be kell zárnod az ajtót. Még akkor is, ha kefélsz. És még akkor is, ha
meztelenül nyomod a dobszólót a Rock Banden. – Dove megborzongott, amikor
felidézte magában a látványt.
Mintha meg sem hallotta volna,
a férfi folytatta. – Egy farkast akarok. Azt hiszem az menő lenne.
Szereznék egy pólót, amin két farkas van, és ha az emberek beszólnának, hogy az
nem egy eredeti Three Wolves ing, akkor csak füttyentenék egyet, hogy hívjam a
kibaszott harmadik farkasomat. Ikonikus lenne.
Dove a körmeit nézte, és azon
gondolkozott, hogy pirosra kéne őket festeni, mert az szexi. Elképzelte, hogy
végig futtatja őket Johnson vastagszálú, buja, tüsi tincsein.
Megpróbálta lebeszélni róla
Duke-ot. – A farkas letépi az arcodat. És a Petco nem árul farkasokat.
Inkább hörcsögöt meg mókust.
Duke zavarodottnak és
elgondolkodónak tűnt, míg nem kiengedett egy zaftos hangú fingot.
– És nekem most mennem kell,
hogy elégessem a kanapémat. – Dove felállt, és az ajtó felé bólintott.
Duke felpattant, és úgy tűnik,
egy extra mozdulat következtében a melegítő lábai ellendültek egyik oldalról a
másikra. Dove a mennyezetre nézett.
– Oké, rendben, akkor
veszek egy kibaszott nagy pókot vagy egy kígyót. Vagy mind a kettőt. És
összeengedem őket. A győztes marad életben. Menő lenne.
Dove-nak sikerült kiterelnie az
előszobába. Steve macska vele tartott, hogy végig nézze.
– Tudod mit, Duke? Ha lesz
egy háziállatod, megveszem neked a Sam’s Clubos kolbászt, amit ígértem és egy
pumpát. És minden darabot le fogok öblíteni. És ha elakad? Lepumpálom. – Dove
az ajtófélfának dőlt, és figyelte a reakcióját.
– Most csak kegyetlen
vagy. Nem a kolbász. – Duke szeme egy kicsit nedvesnek tűnt.
Úgy tűnik Steve macska nem
szereti a férfias érzelemkitöréseket. Felcsimpaszkodott Duke szőrös lábára.
Olyan mélyre vájta a körmeit, mintha egy tizenhárom méteres fáról lógna, és az
élete múlna rajta. Dove felismerte a C formájú macska testét a pultos
incidensből, és nézte, hogy mint egy tapadókorong, a seggét Duke meztelen
bőréhez nyomja.
Duke körbefordult, lerázva a
macskát. Dove hagyta, hogy körbe ugráljon néhány percig, mielőtt eltávolította
a szörnyű macskáját a szomszédjáról. Visszalépett az előszobába, behajította a
macskát, majd becsukta az ajtót.
Duke felmérte a károkat.
– Nézd meg a lábszáramat. A fenébe is, ez a macska őrült. Azt hiszem
megszívott.
Dove a férfi combjának hátsó
részét nézte, és látott egy árulkodó foltot. Rámutatott és felkacagott.
– Mi ez?Mi ez! – Duke
a lány által mutatott pontra nézett.
– Steve az ánuszával
csinálta. – Dove lecsúszott a földre és nevetett.
– A macskád kiszívta a
lábamat a seggével? Ez még csak nem is vicces. Ez undorító. – Duke egész
addig volt mérges, amíg el nem kezdett ő is nevetni. – A fiúkat az
edzőteremben totál féltékennyé teszem, ha elmondom nekik, hogy egy macskától
kaptam egy szerelmi foltot.
Dove tanácsot és útmutatás
adott neki. – Látod, néha lesz egy háziállatod, és olyan bunkó lesz, mint
az enyém. Vagy szerzel egy kígyót és összenyomja a farkad. Most pedig menj el a
pumpáért, és szabadulj meg a seggfejségedtől a fürdőmben, te kibaszott
barlanglakó.
Duke meztelenül ügetett végig a
folyosón.
– És vegyél fel egy gatyát
az ég szerelmére! – kiabálta utána Dove.
A hátát az ajtónak támasztva
ült, és várta, hogy a szomszédja eltakarítsa a felfordulást.
12. fejezet
Hatalmas kövek
Fordította: Suzy
Amikor a társasháznak új lakója
lett, mindig volt felbolydulás. A legcsendesebb, legnesztelenebb felbolydulás,
ami lehetséges. Mióta a jó öreg Mrs. Tushpants megtért a teremtőjéhez és a
rokonai garázsvásárt tartottak a régi, halott holmijaiból, a háziúr teljes
lendülettel reklámozta. Így amikor a hirdetések lekerültek, ideje volt
találgatni, hogy ki fog beköltözni.
Dove épp munkába indult, amikor
Duke hívta a pornó– és kolbászodújából. – Hé, Szaros Bugyi! Gyere,
nézz meg!
Dove utálta, hogy most túl sok
mindent tudott róla. Tudta, hogy nagylányos gerjedése van Johnsonra, tudta,
hogy megpróbálta eltávolítani a fanszőrzetét, és hogy beleszart a bugyijába. Ez
Szégyenletes volt, nagybetűs Szarral.
Benézett hozzá, és Duke,
előreláthatóan, a kanapén volt. Be volt csomagolva vagy három takaróba, amik
inkább tűntek maxi betétnek, mint ágyneműnek.
– Nézd ezt a szart! A jó
öreg Mrs. Tushpantsnek egy halom ilyen Házasság Javító takarója volt.
Dove úgy gondolta, hogy ezek
biztosan képesek vibrálni vagy legalább valakit halálra fojtani, de nem.
– Megszűrik a fingot!
Milyen kurva okos már ez? Ezt figyeld. – Duke előrehajolt kissé és
grimaszolt. A keletkező szellentésnek olyan hangja volt, mintha egy dühös
mókust ledobtak volna egy tízemeletes épület tetejéről egy vízzel töltött
lufival a nyaka körül.
– Most szagold, bébi!
Szagold. – Dove rögtön eltakarta a száját. Még mindig voltak szaglidércei
attól, hogy Duke eldugította a vécéjét.
– Én semmit sem szagolok
meg, ami a testedből jön ki szándékosan. Dolgom van. – Dove megrázta a
fejét és elfordult, hogy indul.
– Nem, tényleg. Aggódom.
Mikor láttad utoljára Anastasiáékat? – Duke hangja egy kis komoly
aggodalomra adott okot, így Dove adott neki egy pillanatot, hogy átgondolja.
– Utoljára egy hete
találkoztam velük a folyosón. Aznap este, mikor Johnsonnal randiztam. – Tett
néhány óvatos lépést befelé. – Debra Anastasia arról győzködte Mr.
Anastasiát, hogy próbáljon meg megmenteni valami macskát egy cukorkapálcától
vagy ilyesmi.
Duke megütögette a takaróba
bugyolált teste melletti helyet. Dove ostobán leült. Duke átkarolta a nyakát,
és szorosan tartotta. Nemsokára már gépfegyvernek tűnő lövések törtek elő a
paplanja alól. – Szagold csak! Szagold!
Nem volt más választása, meg
kellett szagolnia. Duke túl szoros fejfogásban tartotta ahhoz, hogy ne kapjon
levegőt.
Meglepetésre nem volt szag.
– Tiszta, mint a baba
segge, igaz? – horkant fel Duke.
Dove addig ütögette a fickó
lábát, míg el nem engedte. – Nem hiszem, hogy ezt a kifejezést kerested,
Seggvulkán-hegy.
– Ezeknek a takaróknak
szűrőik vannak! Esküszöm a halom Slim Jimsemre, hogy ez a valaha volt legjobb
befektetés. Persze a Craiglist mellett. – Duke elvette a vastag karját
Dove nyakáról.
– Persze – értett
egyet Dove.
– Mrs. Tushpants három
hétig feküdt holtan ezek alatt a takarók alatt, és senki sem érezte a rothadó
hullájának a szagát. Erőteljes, mi? – Duke büszkének tűnt. – A
kölykei engedték, hogy ingyen elhozzam ezeket a cuccokat a
garázsvásárból. El tudod ezt hinni?
– Igen. Igen, el tudom
hinni. Istenem, milyen aljas vagy. – Dove végigmérte a srácot.
– Csak egy hátulütője van.
Ha fel kell kelned pisilni menni…
Szoknyaként meglebegtette a
takarókat és a szag, amiknek elzárására többé nem volt esélye a takaróknak,
egyenesen a garatreflexe és az iszonyodás között ütötte meg.
– Duke, te fasztarisznya.
Jobb lesz, ha nem bűzlök majd egész nap a segglyukadtól. – Dove az ajtó felé
iszkolt.
Duke utána döcögött, és azt
kiáltotta:– Tartozol egy lyukkal a farkamnak és ha hazaérsz, elmegyünk
megkeresni Anastasiáékat.
Ahogy Dove a bejárati
üvegajtóhoz ért, egy férfi volt a másik oldalán, aki nyitva tartotta. Dove
megköszönte neki, és gyorsan átszippantott a válla fölött, hogy biztos legyen
abban, maga mögött hagyta Duke fingját. A férfi kitámasztotta az ajtót utána,
és a ház előtt esetlenül parkoló Hertz teherautó felé indult.
Az új bérlő!
És egy úriember!
Dove észrevette, hogy a bal kezén
aranykarika csillog, amitől száz fokozatot esett az érdeklődése, de attól még
kíváncsi volt.
– Szóval, beköltöztök? – Dove
próbált úgy kinézni, mint aki lazán a lámpaoszlophoz támaszkodik. De nem volt
lámpaoszlop, így sokkal inkább úgy nézett ki, mint akinek megsérült a háta vagy
az egyik lába rövidebb a másiknál.
– Nem, én Josh vagyok.
Prestonnak kellett egy kis segítség a költözéshez. Hatalmas kőgyűjteménye van,
amit rohadt nehéz mozgatni. – Josh a telepakolt teherautóplató felé
bólint.
Preston úgy mászott ki a
teherautó belsejéből, mint egy majom, aki egy óriási banánjelmez elől fut. – Le
Franc! Az ott a legnagyobb le pók az egész monde[1]!
A férfi haja vad volt;
leginkább parókának tűnt. Josh karjaiba ugrott.
A barátja megcsóválta a fejét,
és talpra állította a bepánikolt franciát. – Preston olyan gyerekes.
Josh felemelte a legközelebbi
dobozt. Óriási volt a súlya a nyakán kidudorodó erekből ítélve. A karton alja
megadta magát, és egy tricikli méretű kő esett ki belőle. A „hatalmas
kőgyűjtemény” nyilvánvalóan szó szerinti leírás volt. Preston térdre esett, és
úgy simította végig a felületét, mint egy anya a sérült gyerekét.
Dove sok szerencsét kívánt
Joshnak, és hálás volt, amiért nem volt eszement Preston barátja. Esküdni mert
volna rá, hogy ő volt a Save-Mart menedzsere, akit Duke rávett, hogy adja
vissza Johnson munkáját, de nem hitte, hogy annak a férfinak akcentusa volt.
Dove kinyitotta az ajtót, és
beindította a kocsit. Legalább tíz perces késésben volt, hogy kinyissa a
körhintát. Shannon bukkant fel a visszapillantó tükrében, teljes 2009-es
Sopranos-stílusban, és Dove a lelke mélyén felsikoltott. Shannon befogta a
száját, és Dove-nek úgy kellett tennie, mintha minden rendben lenne, amikor a
költöztető emberek felbukkantak, miközben Shannon kezét harapta.
– Ne mozdulj, Dove. Ne
indulj el a kocsival; ne lélegezz. Nem hiszem el. – Shannon úgy hajtotta
le a fejét az üléselválasztóra, mint egy reményvesztett golden retriever. Dove
követte Shannon tekintetének irányát, hogy lássa, tényleg a franciát figyeli
vágyakozó tekintettel az arcán.
– Hangosítsd fel a zenét,
Dove… de nem túl hangosra.
Dove vállat vont és tette, amit
mondott. A Ke$ha dal, amit annyiszor hallottak már, hogy beleolvadt mindenki
DNS-ébe, életre kelt.
Megint.
Shannon előrehajolt és
megnyomta a Szünet gombot a lejátszón. – El tudod hinni? Nem tudok
elképzelni ennél fontosabb végzetet.
Dove-nak fogalma sem volt
arról, miről beszél Shannon, de bólintott, mintha értené. Tizenkét perces
késésben lenne, ha most azonnal elindulna. Flower ijesztően beült az
anyósülésre, és Dove-ra bólintott. Mint egy törött ujjú stoppos, Dove tudta,
hogy Flower szeretne egy fuvart a parkba. Shannon úgy folytatta, mintha senki
más nem szállt volna be a kocsiba.
– Te nem látod! – Megütötte
Dove ülésének fejtámláját. Egy újabb kő esett ki a dobozból, amit szegény Josh
felemelt. Ez még az előbbinél is nagyobb volt. Preston csúnyán nézett a
haverjára, és elkezdte egy nagyon valósághű dühös csirke benyomását kelteni.
– Úgy néz ki, mint Mick Jagger!
Őt nem kellene lekoptatnom! – Shannon úgy ugrált, mintha trambulinon lenne,
és Prestonra mutatott.
Flower Shannon felé fordult. – Mick
Jagger úgy néz ki, mint egy megolvadt bicikliülés. Te segg.
Shannon duzzogva kiugrott a
kocsiból. Dove-nak volt egy szokása, amin most sem tudott változtatni; számolta
Flower szavait. Dove nem tudta, miért aggódik, amikor Flower egyszerre
elhasználja az összes szavát. Bár nem volt biztos abban, hogy az „egy” számít-e.
Talán csak a nagybetűs szavak számítanak a címekben.
– Szerintem Jagger dögös. – Dove
vállat vont, sebességbe tette a kocsit, és elvitte a csendes Flowert a parkba.
Mindketten kiszálltak és Dove sietett kinyitni a kapukat. Volt egy tíz
gyerekből álló sor a kartávolságban lévő bosszús anyukáikkal. A közelben egy
piknikasztal volt szalagokkal feldíszítve, és a gyomra összerándult. Ez egy
tervezett buli volt és ő elkésett. A főnöke meg fogja ölni.
Amikor a körhintánál
magánbulikat rendeztek, a gyerekek folyamatosan mehettek rajta két órán át vagy
amíg nem hánytak. Ez nyilvánvalóan egy olyan része volt a szerződésnek, amit a
szülők boldogan aláírtak. Egy szomorú arcú bohóc a közelben ülve ugyanazt a
fáradt „lufiállatot” csinálta bármilyen kérésre, amit a gyerek el tudott
képzelni. Leginkább úgy nézett ki, mint egy hosszú pénisz egy készlet gömbölyű
golyóval. A kölyök robotot kért? Kapott egy pöcsöt. A kölyök nyuszit kért? Egy
péniszgyűrű volt a jutalom. A bohóc nem beszélt sokat. Amikor először rendezett
bulit a bolonddal, azt hitte, hogy pantomimes.
Amikor eszébe jutott, hogy a
bohócok és a pantomimesek különböznek egymástól, megkérdezte, hogy „Milyen
állat ez?”, és egy nevetségesen rózsaszínű erektált lufira mutatott.
A bohóc ivott egy kortyot a
flaskájából, motyogott és az ágyékára mutatott. Dove úgy döntött, nem tesz fel
több kérdést.
Az ételt a Wiener Wonderland
biztosította, és Sal imádta úgy felkötni az egyik lufit a hotdogos kocsija
elejére, mint egy hajó árbóccsúcsát. Amikor az egyik anyuka a közelébe tévedt,
felemelte a kocsiját és a lufi nekinyomódott a gyanútlan hölgynek. Az undorító
zabkásája mindig biztosította, hogy a buli vége felé kevesebb kölyök
körhintázzon.
Kibaszott dilis.
A nap legrosszabb része a zene
volt, ami a jegypénztárból süvített kifelé. A bulira szánt teljes két órában a
SpongyaBob Kockanadrág tizenöt másodpercnyi főcímdala szólt végtelenítve. Olyan
volt, mint a háborúban használt kínzás – a lufik nélkül.
Dove beindította az egész
körhintát és megháromszorozta az időzítőt, így a hamarosan-hányni-fogó kis
bulizók megkapják a pénzükért, ami jár.
Ránézett a telefonjára, hogy
ellenőrizze a Twittert. Sokkal kevésbé volt szexi a Johnsonnal való randija óta,
és a követői száma is csökkent. Volt egy fontos üzenete a gyógyszerésztől.
Johnson Pharm (@06201984M358):
@Lotsa_Szexvámpír Dolgozol ma? Beugorhatok ebédre.
Dove boldogan ujjongott és felkiáltott. Felnézett és grimaszoló
anyákat látott. Nem tetszett nekik, hogy elvette a figyelmét a becses
szörnyeikről. Dove gyorsan gépelt, mielőtt becsúsztatta a telefonját a zsebébe.
Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):
@06201984M358 Itt vagyok egész nap
Nem mert egy pillantást sem vetni a telefonjára, amíg a leendő
hányósok be nem tömték Sal hotdogjait és tortáját a hordozható
rendetlenségcsinálójukba.
Johnson Pharm (@06201984M358):
@Lotsa_Szexvámpír Jó hír. Imádom a Twittert, egyszerűbb, mint
telefonálni!
Dove folyton a parkolót nézte,
és a látóhatárt figyelte arra várva, hogy Johnson felbukkanjon.
[1] világ franciául
13. fejezet
Hánytató
Fordította: Suzy
Duke kétszer is elhaladt
Shannon mellett, aki a délelőttöt egy bokor mögé bújva töltötte, ami nem
álcázta valami jól. Az új szomszédot figyelte.
Duke az alsógatyájában sétált
be a parkolóba valami kutyacsemegének néző dolgot rágcsálva. Megállt Shannon
„rejtekhelye” mellett.
– Üdv, Cirkusz. Leszopod a
bokrot? – Duke szeretettel megvakarta a golyóit.
– Fogd be. Én csak nézem…
őt – sóhajtotta Shannon.
Preston ballagott vissza a
látóterükbe.
Duke megrázta a fejét. – Ne
bassz. Ez Pöcs-ston a Save-Martból. Ő egy köcsög.
Duke egyenesen az új
szomszédjához sétált.
– Szóval, a Save-Martból a
társasházamba. Követsz engem, Pöcs-ston? – Duke kivette az egyik kezét az
alsójából, és Preston felé nyújtotta.
Preston felvette a legjobb totál-undor
arcát. Duke úgy hagyta ott a kezét, mint egy kutyapiszkot, amit senki sem akar
feltakarítani.
– Nem fog megrázni a tede
main.[1]– Preston
lehajolt, hogy felvegyen egy doboz követ.
– Haver, miért tetteted,
hogy francia vagy? – Duke visszatette a kezét a golyóihoz.
Shannon boldogtalanul ciccegett
a parkosítás felől.
Preston hangja mélyebb lett a
felháborodástól. – Én le Français
vagyok.
Érezd a franciámat!
Duke szerette, ha a dolgok
megfelelően vannak felcímkézve, és Preston ellenállt minden tartós címkének. – Nem
akartál velem kezet fogni, így most a saját franciámat érzem, köszönöm szépen.
– Le Americans de szarok. – Preston
dühösen távozott.
Duke leült Preston egyik
kövekkel teli dobozára. Amikor a francia visszatért, Duke döntésre jutott.
– Nem kedvellek. A
Save-Martban nem volt akcentusod. Most meg itt vagy a leggagyibb színlelt
franciával, amit hallottam. Nem biztos, hogy engedem, hogy beköltözz. – Egy
újabb nasit dobott a szájába és megrágta.
Shannon úgy vetette rá magát
Duke-ra, mint egy veszett hiúz. – Te barom. Menj vissza a lakásodba, és
fogd be a hülye pofádat.
Duke elkapta, figyelmen kívül
hagyva a szavait. Túlságosan lefoglalta, hogy a szemöldökét mozgassa Preston
felé, ahogy Shannon az ölébe ugrott.
Preston megcsóválta a fejét a
jelenet láttán, és mélyen behajlította a térdét, hogy felvegye az utolsó
dobozt, amin Duke ült.
– Ti amerikaiak… olyan
faragatlan. – Preston felemelte a dobozt. Duke arra tippelt, hogy a nehéz
munka okozta a hangos, zavarba ejtő fingot, amit Preston kiengedett.
Shannon megragadta Duke-ot a
fülénél fogva, és visszarángatta az épületbe. – Nézd, mit tettél, te hülye
fasz! Megfingattad.
Duke már túlságosan is röhögött
ahhoz, hogy visszaszóljon neki. Shannon becsukta Duke ajtaját, amikor a kissé
büdös és valószínűleg kamu francia elindult felfelé a lépcsőn.
– Le basszus. Ez a doboz le
lourd[2]– hallotta
Duke a seggfejet az ajtón keresztül.
Amikor Duke kinyitotta az
ajtót, hogy lássa, elment-e, Shannon a lépcsőn ült, úgy nézett ki, mintha a
szerelem vírusként vagy kiütésként borítaná el.
Dove továbbra is a parkolót
figyelte, ahogy újra felrakta a gyerekeket a körhintára. A telefonja frissítést
jelzett. Miután helyére pattintotta az utolsó övet is, rákattintott az előre
beállított időre, a legrövidebbre. Mivel valószínű volt, hogy az egyik gyerek
hányhat, egy kicsit le akarta lassítani a forgást.
A tweetek valós idejű
frissítések voltak Johnsontól és rájuk mosolygott.
Johnson Pharm (@06201984M358):
@Lotsa_Szexvámpír
lefordultam a főutcára
Dove még
hármat pörgetett át.
Johnson Pharm (@06201984M358):
@Lotsa_Szexvámpír megálltam a piros lámpánál
Johnson Pharm (@06201984M358):
@Lotsa_Szexvámpír
befordultam a parkolóba
Dove
megrázta a fejét. Imádta a Twittert. Visszaírt:
Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):
@06201984M358
Nem kellene vezetned és tweetelned. Nem biztonságos.
Gyors
válasz jött az üzenetre.
Johnson Pharm (@06201984M358):
@Lotsa_Szexvámpír Nem, semmi gond. Kocogok.
Ezzel Johnson bekocogott a látóterébe, fehér köpenye lobogott a
szélben. Lelassult, hogy sétáljon, amikor meglátta Dove-ot a körhintánál, és
elkezdte azt a bolond járását a szélesre tárt, gigantikus léptekkel.
Dove a kezelőpanelhez dőlt, így le tudta nyugtatni a remegő
térdeit. Nem tudta elhinni, hogy egy ilyen jóképű férfi idejött, hogy időt
töltsön vele. Az automata kapcsoló próbálta befejezni a gyerekek utazását, de
Dove epekedő segge nem engedte, így a gyerekek továbbra is körbe-körbe mentek.
Végül Johnson ott volt mellette. Kényszerítenie kellett magát,
hogy ránézzen a férfi arcára.
Ó, Istenem, mi van, ha pattanásom van? Mi van, ha a felső ajkamnál
lévő szőr meglátszik a napfényben?
Minden pánikszerű gondolat úgy táncolt át az agyán, mint egy
részeg öregember egy Dave Matthews koncerten.
– Szia, Dove. – Johnson elmosolyodott, és
Dove meghalt.
Csócsáld meg a nemes orrát.
– Szia, Johnson. – Dove
elégedett volt, hogy a szavakat a normális hangján mondta ki. De volt egy olyan
gyötrő érzése, hogy elfelejtett valamit. Lenézett és megnyugtatta magát, hogy
tényleg van rajta nadrág. Mindent megtett, hogy vállat vonjon, és szexinek
nézzen ki.
Johnson figyelte, bizonytalanul
és aztán intenzíven. Lassan felemelte a kezét, közel Dove arcához.
Meg fog érinteni. Le fogom
rágni a kezét, és a puncimban tartom.
Dove újra elmosolyodott, és a
SpongyaBob zene ellenére, Dove hallotta a saját szívverését.
Johnson olyan gyorsan mozgott,
hogy ideje sem volt reagálni. Megcsapta pont a homloka kellős közepén.
Erősen.
– Édes Jézus! – Dove
feneke himbálózott a meglepő ütés erejétől. A vezérlőpanelen lévő kis kapcsoló
nem volt ellenfél és egyszerűen letört. A körhinta most végtelen, korlátlan
körforgásban volt.
Johnson felemelte a fejét, hogy
felmutassa egy szúnyog véres maradványait. – Ki akart harapni egy darabot
a fejedből.
Dove megdörzsölte a bőrét, és becsukta
az egyik szemét.
Istenem, fáj a fenekem. Mi a
fene történt a seggemmel? Mindegy.
Johnson ott volt, hús-vér
valójában. Dove próbált egy kicsit hűvösebben viselkedni. A férfi elnézett a
válla felett, és Dove arra gondolt, hogy egy dögösebb, szexibb, édesebb lány
van-e a távolban.
– Azok a gyerekek nem
néznek ki valami jól. – Johnson összevonta pompás szemöldökeit.
Dove nem fordult meg. A férfi
zöld szemei végre szexeltek az ő barnáival. A pupilláik összekapcsolódtak.
– Azok a kölykök
szörnyetegek. – Dove megnyalta az ajkait, és aztán beharapta az alsó
ajkát. Ennek döbbenetesnek kellett lennie.
Várjunk, ettől a megjegyzéstől
úgy hangzott, mint egy Disney gonosz.
– Úgy értem, szörnyen
aranyosak – módosította Dove.
Johnson abbahagyta a szemszexet
vele és megpördítette, hogy szemben legyen a körhintával.
Az összes gyerek sírt. A
legtöbb zöld volt.
Dove visszaperdült a
vezérlőpanelhez és felsikoltott.– Szent Jézus, mind meg fognak halni!
Dove elkezdett hiperventillálni,
ahogy körbetapogatózott és megtalálta a törött kapcsolót. Amikor visszadugta a
fémet a lyukba, kis áramütés érte. A torkából olyan hang tört elő, mint egy
párzó szarvasé, amiben nem is volt biztos, hogy ember kiadhatja magából.
Dove elhúzta a kezét, amikor a
hullám megállt. Johnson hitetlenkedve figyelte, de Dove nem tudott csak úgy ott
állni és nézni, ahogy a gyerekek meghalnak a szédüléstől – tennie kellett
valamit. Nekifutásból ráugrott a forgó kerékre.
Fájdalmasan lepattant az egyik
póznáról és a keményen az aszfalton landolt a fenekén.
Áu!
Erősen megcsapta a pánik. A
szülők kiabáltak és átmásztak a védőkerítésen. Dove megint felállt, és
nekifutásból ismét felugrott. Ezúttal feljutott a kör alakú emelvényre.
Azt nem tudta, hogy most mi a fenét
fog csinálni.
Talán ledobálja őket a
hintáról, nagyon erősen, hogy a fűben landoljanak.
A legközelebbi fiúhoz lendült.
Felmérte őt, miközben az rákiáltott. A kölyöknek igazán kövér segge volt, és
Dove nem volt teljesen biztos abban, hogy elég messzire tudja dobni.
Nem számít, milyen dagadt, meg
kell próbálnom.
Elindult, hogy kikapcsolja az
övét. Erősen megcsapta a szédülés.
Fene.
A fiúnak több esze volt
Dove-nál. Feleannyira sem bízott a lányban, mint amennyire az gondolta, hogy ki
tudja dobni őt, és elkezdte ütni Dove-ot. Erőseket kapott az arcába, miközben
alány a csatra koncentrált.
Dagi szörnyű arcot vágott, és
ez arra emlékeztette Dove-ot, amikor Steve szőrgombócot köhög fel, de mielőtt
összerakhatta volna, a fiú egyenesen ráhányta Sal hot dogjainak darabjait.
Amint a centrifugális erő
kitisztította a szmötyit a szemeiből, Dove készen állt visszaütni a kölyöknek.
Előkészítette a ribanc csapását, amikor a körhinta hirtelen elvesztette a
lendületét. A SpongyaBob főcímdala szánalmasan elhalkult.
Dove leejtette az ütőkezét, és
ránézett Hányósra. Hallotta a tűzoltókat a távolban. A főiskolája végre
kifizetődőtt, amikor eszébe jutott egy vers John Donne-tól:
„Ezért hát sose kérdezd, kiért
szól a harang;
érted szól.”[3]
A szülők persze hívták a
911-et. Ennek volt értelme. És az is biztos, hogy kirúgták. Mint egy rettenetes
dominójáték, egyik gyerek a másik után követte Hányós hányásnyomát és hányt.
Undorító volt. A szülők
felmásztak és összevissza átkozták Dove-ot, miközben levették a túlpörgött
gyerekeiket a Pokol Lovairól.
Dove mindegyik felé úgy
bólintott, mintha azt mondták volna, milyen szép nap volt odakint.
Kérlek, hagyd, hogy Johnson
elfusson. Kérlek, mondd, hogy ezt nem látta.
De amint a szülők, perrel
fenyegetőzve elrohantak a hintától, a varázslatos külsejű gyógyszerész
felmászott a szégyenkocsira.
Dove a lábait nézte, miközben a
tűzoltók berobogtak a parkolóba.
– Jól vagy? – Johnson
egy adag visszaöklendezett hot dogba tette a drága cipőjét, mintha azt
gondolná, a lánynak megmentésre van szüksége, és a hányás nem számít.
Dove csak bólintani tudott.
Egy örökkévalóságig tart majd,
mire kitakarítom ezt a dolgot.
A szülők összepakoltak, és
elhajtottak a felkevert, nem felrázott, utódaikkal. A tűzoltók lassan mozogtak,
felismerve, hogy többé nincs semmilyen veszély.
– Azon tűnődöm, mitől állt
meg a hinta. – Dove a cipőihez beszélt, mert soha többé nem tud a férfi
arcára nézni.
– Kikapcsoltam a
biztosítószekrényben. Bocs, nem találtam meg hamarabb. – Johnson kinyúlt,
és megfogta Dove szörnyű, hülye kezét.
– Hűha. Én még csak nem is
gondoltam rá. Bepánikoltam. Távol kellene magam tartani a gyerekektől… mint a
gyufát vagy a lángszórót. – Dove utálta, hogy a szíve csóválta a farkát az
egymásba kulcsolódó kezeik látványára.
– Hé, szépségem, szerintem
bátor voltál. Olyan igazán bátor. – A másik kezét felemelte, hogy
megdöntse Dove állát. – Nézz rám.
Dove szemei követték a szíve
vallását, és felnézett a férfira. Az mosolygott. A lányra.
– Nem mindenki nagyszerű a
nehéz helyzetekben. Sokkot kaptál, és aztán felugrottál egy mozgó hintára.
Szerintem ez dicséretes. – Johnson továbbra is a szemébe nézett, de intett
egy tűzoltónak. Elengedte a lány kezét, és nevetségesen hangosan azt kérdezte. – Szerintetek
le tudnátok slagozni ezt a hintát? A gyerekek rosszul lettek.
Dove-nak leesett az álla.
Az csodás lenne.
A puszta gondolattól is kirázta
a hideg, hogy mennyi ideig tartana lemosni a hot dog darabkákat a lovak
sörényéről.
Amikor a tűzoltók beleegyeztek,
Dove valósággal ugrált és tapsolt. Johnson felé nyújtotta a kezét, és levezette
a beszennyezett hintáról. Együtt nézték, ahogy a körhintát leslagozták. Mire a
tűzoltók befejezték, vadonatújnak látszott. Csodálatosan nézett ki. Szinte
romantikus volt ott állni Johnson mellett és nézni, ahogy elmossák a hibáit.
Dove halkan megköszönte a
férfiaknak. Már vicceket meséltek a szerencsétlenségéről. A telefonja hangosan
csörgött és összerezzent, amikor meglátta, hogy a főnöke az. Bólintott és a
szemeivel hunyorgott, miközben a fickó kíméletlenül kirúgta, minden átkot felhasználva,
amit valaha feltaláltak.
Vállat vont, mikor letette.
Johnson megdörzsölte a hátát, és vigasztaló ölelésre készült. Dove a kezével
megállította.
– Nem, én vagyok itt a
Hánytató. – Jobban akarta azt az ölelést egy zuhanynál, és ez azért mond
valamit.
– Hé, gyógyszerész vagyok.
A testnedvek nem ijesztenek meg. Ahogy a gombafertőzések vagy vad szőrtelenítés
utáni kiütések sem. – Elvette Dove kezét és lehajolt, hogy hosszan
átölelje.
Megölel.
Engem.
Köszönöm szépen!❤️
VálaszTörlés