5.-6. Fejezet

 

5. fejezet

Sósrudacskázás

 

Fordította: Mandy

 

Dove szája olyan sokáig volt nyitva, hogy a billentyűzetre nyáladzott.

Baszki! Hogy talált meg engem? Ez a szexi énem, a férfiak szeretik.

Nem volt magabiztos a bőrében, de a betűvetés és a képernyő annyira magabiztossá tették, hogy a nemlétező golyói kongadob méretűvé nőttek.

 

Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):

@06201984M358 Mindig teszek rá olajat… lágy és… gyengéd.

 

Rányomott a frissítésre, és visszatartotta a lélegzetét. Ha ez ő volt, a válaszban lennie kell valami másnak az egészségéről.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Lotsa_Szexvámpír Kérlek légy óvatos, ha érzékeny vagy az illatanyagokra, mint egy mai ügyfelem, lehet, hogy megtalál a Vaginitisz.

 

Ez ő, rendben.

Dove megkönnyebbült. Úgy tűnik, nem kapcsolja össze a Twitter Dove-t az igazi Dove-val, mert azt nem tudná elképzelni róla, hogy ravasz lenne. Mélyen elpirult a következő posztja gondolatára.

Meg merem tenni?

 

 

Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):

@06201984M358 Én mindig megtalálom a Vaginitiszemet. *heves lihegés*

 

Dove elkezdett magában kuncogni, és fel-le pattogott a székében. Gyorsan jött a válasz.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Lotsa_Szexvámpír A vaginitisz a szeméremajkak és a hüvely gyulladása, fertőzése. Ha folyást tapasztalsz, tweetelj nekem!

 

Dove megvetően lebiggyesztette a száját. Erre sehogy sem lehet valami szexis választ kiagyalni. Rákattintott a profiljára. A következő tweetje túl sok személyes információt adott ki a nagyvilágnak. Nincs semmi érzéke az anonimitáshoz, amit a twitter megkövetelne.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

Az Olive Gardenbe megyek vacsorázni. Fogalmam nincs, hogy a végtelen tésztájukkal hogy keresnek pénzt. Jó éjszakát, Twitter!

 

Dove megérintette a képernyőt. A fiú képe egy fehér tabletta volt, ami úgy nézett ki, mintha rá lett volna ragasztva halott nagyszülei játszószobájának faburkolatára. Dove a körmét rágcsálta. Ott lesz az Olive Gardenben. Ha gyorsan lezuhanyozna, ő is ott lehetne simán, talán pont ugyanabban az időben.

Ha a gyomrom befejezi a baszakodást velem.

Dove tesztelte magát és előrehajolt, hogy elsüssön egy pukit. Bár sivított, tülkölt, ciripelt, mintha egy kis bohócot fojtogatnának a farpofái, de a bugyija száraz maradt.

Egy fél órával ezelőtt beleszagolt a Mekis kajába, ami a létező legjobb csináld-össze-magad lakmusz teszt, amit Isten valaha is teremtett.

Újra pukizott. Ez most úgy hangzott, mintha egy mérges kacsát csapkodott volna.

Még mindig száraz.

Gyorsan lezuhanyozott és felöltözködött, örült, hogy most már nem a belei irányítanak. Megpróbálta felvidítani magát.

Egy szexi ribanc vagyok. Bármelyik férfit megkaphatom az interneten. Vannak mellbimbóim. Használni fogom őket.

Az öltözéke erősebb volt. Szexinek akart kinézni, egy csipet lazasággal. Elköszönt Steve-től, a macskától, aki a lelkébe bámult, mikor ránézett.

Ettől a macskától kiráz a hideg.

Bezárta az ajtaját, aztán lecsattogott a lépcsőn. Duke az ajtófélfájának támaszkodott, és egy fecskén kívül semmi nem volt rajta. Úgy evett egy darab kolbászt, mintha cukorka lenne, és Dove megállt nézni, ahogy bever egy újabb falatot.

– Mindenható Úristen. Te mi a francot csinálsz? – Dove az orrát ráncolta a fűszeres hús illatára.

Duke megveregette a mellkasát, mintha egy yacht klubban lenne. – Én? Épp most fejeztem be a maszturbálást. Pornóra.

Dove megrázta a fejét. – Komolyan? Az a két srác csinálta?

– Két srác? Nem. A francba is, nem. Úgy értem, ugyanúgy bírom, ha megfogják a seggem, mint bárki más, de úgy tűnt, hogy nekik társaság kell. Úgyhogy rendeltem egy orgiát a Pay-Per-View-n. – Duke felemelte egyik lábát, míg hangosan kiengedte a gázt.

Dove undorodott. Duke elégedett volt.

– Mindegy, Fos Lövő. Ne légy szentebb nálam. Fogadtam és nyertem akkoriban. Hova indultál? – Megint harap egyet a kajájából.

Dove utálta megmondani neki. Híres volt arról, hogy meghívatja magát. Egy csomó csajos este vált uniszexé, mikor Duke is bemászott Dove kocsijába a barátnői, Shannon és Flower mellé, akik szintén ebben a társasházban laktak.

Felsóhajtott. – Az Olive Gardenbe.

Duke lenyúlt és belecsúsztatta kezeit az alsónadrágjába. – Mindig készen állok egy kis sósrudacskára. Te így fogsz jönni? – biccentett szőrös fejével a lánynak.

Dove lenézett az öltözékére. Szexi és könnyed akart lenni.

Duke vihogott. – Úgy nézel ki, mint egy jóga-ihletett prosti háziasszony. És egy kicsit terhesnek is. – Befejezte az evést, és lenyalta az ujjait.

Dove újragondolta a jóganadrágot magassarkúval, és a húzott derekú blúzt.

Ha túl sokáig húzom, lehet, hogy Johnson már elmegy.

– Rendben, eljöhetsz velem. Vegyél fel valami göncöt, Büdös McKolbászNyaló.

Dove a lábával dobolt, míg Duke riasztóan hamar megjelent farmerban, pólóban és bőrdzsekiben.

Egyből elindult az előcsarnok felé, nyitva hagyva a lakása ajtaját. Dove hallotta a pornó távoli nyögéseit, amit nyilvánvalóan bekapcsolva hagyott.

– Ma estére szabályok vannak, Duke. – Próbálta utolérni a férfit a magassarkúiban.

– El sem tudom képzelni, hogy milyen szabályokat fektetnél le. Mert az adott, hogy a gatyámba szarhatok. – Úgy tett, mintha kinyitná a lánynak az ajtót, de ehelyett átcsúszott a kocsi motorháztetőjén.

– Seggfej vagy – rántotta fel az ajtót Dove.

Duke azonnal átállította a rádiót a kedvenc csatornájára, és felrakta a lábait a műszerfalra.

Dove letekerte a hangerőt. – Figyelj, ma este megpróbálok találkozni egy sráccal. Úgyhogy ne legyél, mondjuk, letartóztatva levesdugásért vagy ilyesmiért.

Duke elmosolyodott és visszahangosította a rádiót. – Imádom azt a kurva levest.

Rövid utazás volt az Olive Gardenig. Egy kicsit várni kellett az előtérben, ahol Dove az egyik, Duke pedig a másik oldalon ült. A fiú beledugta a kezeit a nadrágjába, mintha csak otthon a kanapén hevert volna. Dove megnézte a telefonját és rápillantott a Twitterre. Nem kapott több üzenetet @06201984M358-től, de néhány perccel ezelőtt újra tweetelt.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

Az étteremben. A kiszolgálók nagyon hatékonyak. Most már tényleg ismerem a specialitásokat. Ez aztán a kiszolgálás. Az ablak mellett csodás.

 

Itt van!

 

Mikor a host csipogója megcsörrent, megpróbálta kerülni Duke tekintetét, de az már ott ügetett mellette. Kétszer is megbotlott, ahogy Mr. Pill McCoolersont próbálta keresni.

Ha meglátom, seperc alatt dobom Duke-ot.

Duke rendelt, mielőtt a felszolgáló kimondhatta volna Dove nevét. Az Olive Garden mindig is kihozta Duke-ból a Kennedy-család stílusú jogosultságát.

– Hozzál három jeges teát. Sorakoztasd fel azokat a kis dögöket. – Pontosan megmutatta az asztalon, hogy hova szeretné tetetni őket. Dove nem látta a másik kezét, gondolta, hogy megint a golyóit melengeti.

– Én egy jeges vizet kérnék. – Dove elfogadta az étlapot. Duke a fáradságot se vette, hogy belenézzen. Rákoppintott a koponyájára.

– Úgyis minden itt van fent.

Az étlapja felett kikémlelt, hogy megkeresse Johnsont, de nem látta őt.

Duke-nak eltorzult az arca. – Hé, Szaros, megyek kulázni. Ez most egy kicsit túl ígéretes ahhoz, hogy fogadjak. – Felállt az asztaltól, útközben felkapva az étlapot. – Kell valami olvasnivaló, különben a seggem megmakacsolja magát.

Dove a középső ujjával megvakarta a homlokát.

Végül kiszúrta Johnsont. Egyedül ült egy kettes asztalnál. Levest evett, és minden egyes kanál után mosolygott. Riasztóan jóképűnek tűnt alulöltözve. Még egy szöges bőr karkötő is volt a csuklóján. Dove le akarta venni róla a fogaival.

Hopsz. Lotsa Szexvámpír bújik elő.

Letette az étlapját, felborzolta a haját, ellenőrizte, hogy a jól állnak-e a mellei, és felállt az asztaltól.

A fiú a telefonját piszkálta, és nem vette észre őt, csak mikor már majdnem az asztalánál volt. Dove büszke volt magára. Ez a pocsék nap kezdett kibaszottul jobb lenni. Megnyalta a száját, és már majdnem megérintette a fiú karját, mikor egy élénk szőke elébe vágott és leült.

– Visszajöttem, Johnson. Ez a kis női mosdó elég hűvös volt. – A szőke felnézett Dove-ra, végre észrevéve őt. – Ne csak állj itt. A szódás poharam üres. Szereted a borravalót, nem?

Dove nyelt egyet. Randija van. Ezzel a durva csajjal. Kedves föld, nyelj el. Most.

Johnson homlokráncolva nézett a randipartnerére, és rápillantott Dove-ra. – Gynazu… úgy értem, Dove! Te is itt dolgozol?

Letette a kanalát és felállt. Ez olyan úriemberes volt. Finomnak tűnt az étteremlánc környező világításában.

– Te ismered ezt a … személyt? – A lány úgy nézett ki, mintha megpróbálná lenyelni a saját fogait.

Johnson bólintott Dove-nak, és kinyújtatta a kezét a randija felé. – Beth, ő itt Dove. Dove, ő itt Beth.

Dove becsukta a szemeit, és próbálta nem hagyni, hogy a csalódás halálra szúrja az étterem közepén.

Beth hátracsapta a haját és vigyorgott. – Én Johnson majdnem-menyasszonya vagyok. Ahogy összegyűjti a pénzt, hogy vegyen nekem egy gyűrűt, természetesen. Mit mondok mindig, Johnson?

Johnson csoszogott a lábával. – Nem fogsz két karátnál kevesebbet az ujjadra húzni. – Megvonta a vállát Dove felé. – Talán az új munka majd segít.

Johnson zavarban volt, és Dove utálta Beth-t. A szőke a körmeit vizsgálta. Dove megérintette a kis gyémántot, amit a jobb kezének gyűrűsujján viselt. Johnson tekintete követte a keze mozdulatát. Az apró eljegyzési gyűrű volt Dove legértékesebb tulajdona. Nagymamája hajthatatlan volt, hogy hatvankét éves házasságának jelképét az unokájára hagyja. Kicsi volt, de a gyűrű szüntelenül csillogott, valahányszor ráesett a fény.

Johnson elkapta Dove tekintetét, és tiszteletteljesen bólintott a gyűrűre. Dove rámosolygott, míg a barátnője nem figyelt.

– Szóval, honnan ismered őt? – Beth csak Johnsonhoz címezte a kérdését. Dove még csak egy pillantást sem érdemelt a ribanctól. Figyelte, hogy Johnson kínos helyzetbe került. Tudta, hogy nem akarná elmondani Beth-nek, hogy ő egy ügyfele, szándékosan sohasem szegné meg az orvosi titoktartást.

Így hát kihúzta őt a csávából, mielőtt rá lett volna kényszerülve.

– Johnson a gyógyszerészem, aki ellátott engem a vényköteles kenőcsömmel.

Beth vihogott. – Vényköteles kenőcs? Az soha nem lehet jó dolog, ugye, drágám?

Beth végigmérte Dove-ot, s az orrát ráncolta. Dove még jobban utálta a hülye öltözékválasztását.

Jobban is kinézhetnék. Cicomásabban.

– Szóval, Johnson, ahogy visszaül az asztalához, meséld el nekem, melyik testrésze gombásodott be – vigyorgott Beth gúnyosan Dove-ra.

Johnson leült az asztalhoz. – Soha nem mondanám el neked, hogy mivel kezeltem.

Beth kivette a szívószálat az italából, közben Duke lépett Dove mellé. Dove azonban rá sem nézett.

– Látod? Ezért akarom, hogy orvos legyél. A gyógyszerészeknek meg kell fogniuk mindenféle dolgokat, és ki tudja, hogy neki mi a problémája? Mi van, ha elkapsz valamit és hazahozod? – Beth átnézett Duke-ra, aki karba tett kézzel állt, és ördögi ágyékszakállát simogatta.

Duke mosolygott.

Az étlap még mindig a hóna alatt volt. – Ismerősnek tűnsz. Ne mondd el… rá fogok jönni.

Beth a szemeit forgatta, és figyelmét visszafordította Johnson-ra. – Látod, a pasija meg egy jeti. Ha csak gyógyszerész vagy, az hosszú távon nem fog működni.

Johnson elgyötörtnek tűnt. Sóhajtott, és megpróbálta könnyedén kezelni a helyzetet. – Hé, szeretek segíteni az embereknek, és szeretem a munkámat.

Duke bandzsított az egyik szemével és ráharapott a nyelvére. – Valahol… valahol láttalak.

Beth nem is foglalkozott vele. – Tudom. Szereted a számokat és szeretsz számolgatni. Ez normális, Johnson. – A hangja kimondottan szarkasztikus volt. – Csak nem akarok elkapni semmit, amit az ilyen emberek hordoznak.

Hátradobta újra a haját, és önelégülten pillantott Dove-ra.

Dove utálta, ahogy Johnson lehajtotta a fejét. Mintha Beth-nek igaza lett volna. Az egész étterem elcsendesült. Ez a kis csoportosulás annyira kínossá vált, hogy a többi vendégnek is figyelnie kellett.

– Figyelj, kaptam egy kenőcsöt a gyógyszertárban a vaginámra.

Mintha a nemi szervek kiejtése magában meg tudná állítani az időt és a hangokat, az étteremben olyan csend lett, mint egy könyvtárban. Ha egy tűt leejtenének, olyan hangja lenne, mint a gongnak.

– Gombás a puncim. – Dove tudta, hogy olyan vörös az arca, mint az Olive Garden szósz specialitása, de meg kellett védenie ezt az édes pasit.

Beth úgy tett, mintha öklendezne. – Állj fel, Johnson. Elmegyünk.

Johnson Dove-ra nézett, és a szemeivel próbálta elmondani, hogy sajnálja. Mindketten felálltak, Beth felkapta a táskáját. Johnson elővette a pénztárcáját, és az asztalra dobott egy köteg bankjegyet. A kijárat fele Beth-nek el kellett haladnia Dove mellett.

– Mozdulj arrébb, te ótvaros izé. – Beth várt, a lábával topogott. Dove érezte, hogy a helyiségben az összes tekintet rá szegeződik. Most már mindenki tudja, hogy nemi betegsége van.

– Nem. Dögölj meg. Nem akarod, hogy ő elkapjon valamit? Hát, mit szólnál hozzá, ha én tenném meg neked? – Dove nem hitte el, hogy mit tett ezután. A gusztustalan Duke közönséges kéztartásától ihletve belegyömöszölte a kezét a jóganadrágja elejébe. Megérintette magát. Aztán élete leghihetetlenebb mozdulatával megérintette Beth orrát a “fertőzött” kezével.

Beth úgy reagált, mintha savval öntötték volna le. Felkapta a szomszéd asztalról a jeges vizet, és gyorsan az arcára öntötte.

– Johnson! Megérintett a pinájával! Johnson!

Beth átfurakodott Dove és Duke mellett. Olyan gyorsan szaladt, amennyire a kecses lábai bírták. Duke nevetésben tört ki, annyira nevetett, hogy le kellett guggolnia. Johnson megállt Dove előtt. Szomorúan nézett, mintha bocsánatot akart volna kérni, de aztán elment mellette, és követte Beth-t az ajtón kifelé. Dove csendben állt, szégyellte magát, és elszörnyedt önmagától. Az üres asztalukra nézett, és szemei megteltek könnyel.

Duke fuldokolva próbált beszélni. – Puncilét kentél rá! Ó… szent szar… – A hátára esett, mint egy zátonyra futott teknősbéka. – Ez volt a leghülyébb cicaharc… amit életemben láttam.

Kapkodva vette a levegőt.

Dove megfordult, és látott egy sereg jeges teát az asztalukon sorakozni. Egyetlen perccel tovább sem bírt megmaradni az étteremben.

 

6. fejezet

B + TAH Ó

 

Fordította: Mandy

 

Duke nevetése azzal fenyegetett, hogy kitörnek Dove kisautójának ablakai.

– Én… nem tudok… még csak… – Rácsapott a műszerfalra. – Össze… fogom… pisilni… magam!

Összegömbölyödött, vállai csendes, mély vihogástól rázkódtak. Dove nem is figyelt rá, ahogy hazavezetett.

Hogy gondolhattam azt, hogy nincs barátnője? A hűtőtáska? A kézfogás? Kibaszott férfiak és a nem egyértelmű jelzéseik.

Végül Duke képes volt felülni, de nem bírt a lányra nézni. – Biztos vagy benne, hogy nem kellene megállnunk a rendőrségen, és a hódodat regisztráltatni, mint halálos fegyvert? – Nevetett a saját megjegyzésén.

Dove leparkolta az autót, és kiszállt. – Kussolj, Kolbászkirály. – Nem vette a fáradságot, hogy megtartsa neki a bejárati ajtót, és olyan hangosan trappolt fel a lépcsőn, ahogy csak bírt. Mikor az ajtaját nyitotta ki, Duke még odakiabált neki:– Nem gond, hogy még a kibaszott vacsorámat sem tudtam megenni! Megérte!

Dove becsapta maga mögött az ajtót. Steve Macska pont ott ült, ahol Dove hagyta. Fényesen csillogtak a szemei a sötétben, míg fel nem kapcsolta a villanyt. Még csak nem is pislogott, mikor a szobában világosság lett.

Ijesztő kis dilinyós.

Dove ledobta a táskáját, és a konyhába ment kezet mosni. Megsemmisülésének következményei messzire nyúltak.

Nyilvánvaló, hogy már soha nem hagyhatom el ezt a lakást életem hátralévő részében.

Megtöltötte a macska tálját, és lerakta a padlóra. Ragaszkodott a Iams Senior kutyakajához. A macska odatrappolt, és boldog dorombolós evésbe kezdett.

Dove kilépett magassarkú cipőjéből, és a számítógépes székébe omlott. Minden magának tett ígéret ellenére újra átélte az étteremben történteket. Egész testében elpirult, megint.

Megtámadtam a barátnőjét. Mégis mi a francot gondoltam?

Megszokásból a számítógépéhez fordult, és hamarosan Lotsa Twitter oldalával vigasztalódott. Soha nem jönne zavarba a Twitteren. Johnson kis tabletta ikonja ott lapult a válaszai közt. Ráklikkelt, hogy megnézze, tweetelt-e valamit, bár valószínűleg ő most épp a barátnője arcát fertőtleníti.

Mi van, ha rólam beszél?

A fiú unalmas oldala váltotta fel az ő hangos oldalát. Időközben posztolt. Olyan édesen válaszolt mindenkinek, Dove próbálta nem elképzelni a zöld szemeit, miközben azon gondolkodik, hogy lehetne a legjobban orvosi tanácsokat osztogatni.

Egy @Debra_Anastasia írogatott neki valamilyen fajta bőrkiütésről és a krémről, amit egy üzletben vett.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Debra_Anastasia Ne, kérlek ne használd azt a krémet! Attól csak rosszabbak lesznek a kiütéseid. Erősen ajánlom, hogy nézesd meg egy orvossal.

 

Dove ráklikkelt a nő oldalára. Valami mocskos pornóíró volt, és Isten tudja, milyen bajokat szedett össze, de Johnson udvariasan bánt vele. Még Twitteren sem tudott durvaságokat kiabálni.

 

Az író válaszolt is neki.

 

Debra_Anastasia (@Debra_Anastasia):

@06201984M358 Hát, köszönöm szépen, bébi. Hogy vagy ma este?

 

Dove is majd meghalt, hogy megtudja, így megörült, hogy a pornós liba feltette neki ezt a kérdést. Imádta, hogy ő is és Johnson is ebben a pillanatban a Twitteren vannak.

Elmúlt egy perc. Aztán kettő is.

Lehet, hogy továbblépett.

Négy perc telt el, és mikor Dove frissítette az oldalát, mégis csak válaszolt a pornós gyagyásnak.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Debra_Anastasia Volt már valaha valakid, aki kiállt érted?

 

Dove újra és újra frissítette az oldalt. Talán a pornóírónőt nem is igazán érdekli, hogy milyen estéje volt egy gyógyszerésznek.

 

Debra_Anastasia  (@Debra_Anastasia):

@06201984M358 Alkalmanként, neked kellett valaki fényes páncélú lovagját játszanod?

 

Dove el tudta képzelni, hogy ez a lotyó inspirációnak használja ezeket az információkat valami borzalmas íráshoz egy páncélingről, amin fém fallikus rekesz szolgálja az erekciót.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Debra_Anastasia Nem. Valaki kiállt értem. Kilépett a komfortzónájából azért, hogy ezt megtegye.

 

Dove szája tátva maradt.

Lehet, hogy ez én vagyok?

Talán Beth-ről beszél, hogy kiabált Dove-val.

 

Debra_Anastasia (@Debra_Anastasia):

@06201984M358 Számomra úgy hangzik, hogy ez egy jó barát. Megköszönted neki?

 

Dove azt hitte, hogy lehet átnyomja az Enter billentyűt a billentyűzeten, olyan erővel kalapálta, újra és újra.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Debra_Anastasia Nem. Nem tettem. De kellett volna. Ma vettem neki egy hűtőtáskát délelőtt. Meg kellett volna köszönnöm neki.

 

Dove csinált egy képernyőfotót, és azonnal kinyomtatta.

Ez én voltam! Rólam beszél és a puncis kezemről! Rólam!

 

Magához ölelte a papírt, ahogy a nyomtató kiköpte. Még vagy tízszer rányomott a nyomtatás gombra, és ezeket a gyönyörű szavakat és képeket egymásra rakta.

@Debra_Anastasia nem válaszolt. Valószínűleg arra gondolva maszturbált, hogy írja a következő szexjelenetét.

A Twitter csendes volt, ahogy telt az idő. Nemsokára már csak érdektelenek írogattak a lógva hagyott kis pöcsükkel. Úgyhogy úgy döntött, hogy posztol, mivel boldog volt, és fel volt dobódva Johnson Twitter vallomásától. Még jobban fogja érezni magát, ha a követői növelik az egóját.

Steve macska kijött az alomtálcájából, és felugrott a számítógépes asztalra. Olyan mozdulatlanul ült, mint egy giccs. Dove visszabámult rá. Gyakran tartott bámész-versenyt Steve-vel. Még soha nem látta őt pislogni. Egyszer sem. Ezt a versenyt is simán nyerte a macska.

Dove megszerkesztette csábító posztját.

 

Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):

Itt ülök, egy nyalókát szopogatok, azt kívánva, bárcsak lenne egy pasi, akin használhatnám a számat nyalóka helyett.

 

Nem volt válasz. Keményebben próbálkozott.

 

Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):

Kinyújtom a kezeimet a fejem fölé, tesztelem a csipkemelltartóm határait. Remélem, a bimbóim nem ugranak ki.

 

Semmi. Twitter posztja hiábavaló volt. Lotsa hagyta, hogy Dove vegye át a gyeplőt egy poszt erejéig.

 

Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):

Azt hitte, jó voltam. Nem utál.

 

Dove újra átölelt egy nyomtatványt, és a biztonság kedvéért meg is csókolta. Megnyomta az Értesítések gombot. És ott volt egy.

Tőle!

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Lotsa_Szexvámpír Szerencsés fickó.

 

Dove még mindig a papírt ölelte. A kurzor együtt lüktetett a szívverésével. Steve Macska úgy döntött, hogy szeretetet akar, most rögtön. Rálépett Dove billentyűzetére, és dörgölőzni kezdett hozzá.

– Menj innen, Steve, állj. Ne lépj a billentyűzetre. Állj! – Felkapta a macskát, és a földre tette.

Imádásért való erőfeszítése el lett utasítva, de Steve nem fogadott el nemet válaszként. Néhány ugrás és visszatérés után végül sértődötten elhúzódott, és a konyhából bámulta a lányt. Dove figyelme visszairányult a billentyűzetre. Twitter fiókján volt egy frissítés, amit sem jóvá nem hagyott, sem be nem gépelt, de ennek ellenére ott volt.

 

Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):

@06201984M358 B + TAH ó

 

– Steve! Te laposfejű dingó! Kiátkoztad őt!

Steve Macska csak grimaszolt felé. Dove biztos volt benne, hogy szándékosan csinálta. Gyorsan megpróbálta csökkenteni a károkat, de mielőtt válaszolni tudott volna, megjelent Johnson posztja.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Lotsa_Szexvámpír Bocsánat, hogy megbántottalak. Távozom a Twitterről most. Nagyon sajnálom.

 

Olyan gyorsan gépelte a választ, hogy nem is gondolta át a szavait.

 

Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):

@06201984M358 Ne! A gonosz ciculim gépelt. De már lebunyóztam a billentyűzetről ezt a rémséget!

 

Nem lehetett visszavonni a posztot. Csúnya, torz nézetével ott terült el az ő színes oldalán.

De a fiú válaszolt a tweetre, nyilván érdekelte a kétségtelenül ügyes nemi szerve.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Lotsa_Szexvámpír Elképesztő teljesítmény a vagináddal írni. És milyen gyorsan tudsz.

 

Dove reménytelenül megrázta a fejét. Szörnyű szerencséje ezzel a jóképű férfival még Lotsát is megfertőzte. Úgy döntött, megpróbálja fenntartani a szexiséget, amennyire csak tudja.

 

Lotsa Szexvámpír(@Lotsa_Szexvámpír):

@06201984M358 Arról vagyok híres, hogy a maxi párnáimat origami hattyúvá hajtogatom a cicusommal.

 

Mi? Ez nem szexi. Dove, lépj el a számítógéptől és gyújtsd fel. Most.

Félt a frissítés gombra nyomni.

Édes Istenem, örülök, hogy nem tudja, hogy ez én vagyok. Lehúzom a gépemet a WC-n.

Végül a kíváncsiság arra késztette, hogy meg akarja ölni Steve-et a macskát, és ráütött a frissítésre.

 

Johnson Pharm (@06201984M358):

@Lotsa_Szexvámpír Erre a csodálatos megjegyzése kilépek, megyek aludni. Vigyázz, hogy ne erőltesd túl a nemi szervedet. Ha mégis, a meleg borogatásnak segítenie kell.

 

Dove újra képernyőfotókat csinált és kinyomtatta az üzeneteiket. Lehet, jobb lenne, ha összegyűrné őket egy nagy gombóccá, és megfojtaná magát vele, vagy csinálhatna egy részletes emlékkönyvet a szavaikból cuki pufi matricákkal.

Steve Macska kijött az almából. Megint.

– Haver. Esküszöm, csak azért szarsz ennyit, mert unatkozol.

Dove úgy döntött, hogy kikotorja az almot. Ha nem volt ragyogóan tiszta, a macska képes volt rendetlenséget csinálni. Elképzelte a macskát, hogy a kis almos dobozában úgy játszik a saját kis kakadarabjaival, mint a Play-Doh-val. Sokszor kellett megfürdetnie a macskát, az életét kockáztatva.

Kirázott egy üres reklámtáskát, és Johnsonra gondolt. Negédes mosoly játszott az arcán, ahogy felemelte a kanalat. Steve Macska a hóna alá tolakodott, és beleült a dobozba. Úgy bámult a lányra, mint egy gyilkos a Keresztapából.

– Hé, te nudliagyú, takarodj már az utamból. – Dove-nak még ki kellett kotornia a dobozt, ami a macska fenekét keretezte. Steve folyton a farkát húzogatta az ürülék előtt vagy a pisigombócok előtt, amiket Dove épp megcélozott. – Ez nevetséges. Úgy érzem magam, mintha aranyat kérnék a Gringottsból! Mozgasd már a dagadt segged!

Steve becsukta egyik szemét, bűzt engedett ki, és pofákat vágott. Legújabb felajánlásának bűze megütötte Dove orrát förtelmességével.

– Komolyan? Te pont most fogsz kakálni? Így, hogy én itt zargatlak? Genyó.

Dove összegyűjtötte a zsákmányt, amit ki bírt kaparni a rémséges macska-kincsesládából, és beledobta a szemetesbe.

Ez a macska egy seggfej. Mint Duke, csak macskában.

Dove kezet mosott, és megmosta a fogait. Miután átöltözött kedvenc flanel pizsamájába, bebújt az ágyba. Steve Macska felugrott az ágyára, és úgy figyelte a lábai púpjait a takaró alatt, mintha veszett egerek kolóniája lenne. Dove megpróbált meg sem mozdulni. Ha csak egy kicsit is megrezdülne, ez az őrült seggfej beleharapna a lábujjaiba és a hátsó lábaival rugdosná, amilyen erősen csak tudná.

– Menj le! Menj! Gyerünk! – Dove megpróbálta elhessegetni őt anélkül, hogy megmozdítaná a lábait. Elkezdett párnákat dobálni felé. A macska tűrte a csapásokat, anélkül, hogy a figyelmét megváltoztatta volna. Olyan, mintha megpróbálnál egy kis éhes cápával aludni. Most, hogy már párnája sem volt, Dove visszafeküdt.

Az órán a végtelenül nevetséges idő, 5:15 világított.

Legalább holnap sokáig aludhatok.